Mindenki álmodozik ilyen dolgokról? Ez normális?

A személyiségzavarok normál személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásai, melynek következményei elsősorban az érzelmi élet, a szociális beilleszkedés és az indulati kontroll területén jelentkeznek. A személy önmaga, mások és a világ érzékelésének és értelmezésének tartós és pervazív zavara, melynek következtében a viselkedés jelentősen eltér a személy kultúrájának elvárásaitól.

Te valamit nagyon félreértelmeztél a cikkben kérdező...amiről írsz, az álmodozás, az valóban egy vizsgált jelenség a pszichológiában, de nincs köze a személyiségzavarhoz. Akkor van relevanciája, ha kóros méreteket ölt. Ez azt jelenti, hogy például történeteket kreálsz magadnak, teljesen belemerülsz, olyannyira, hogy “beleragadsz”, ha kiszakadsz belőle, folytatnod kell és intenzívebb érzéseket vált ki belőled. Nem személyiségzavarral köthető össze, hanem olyan mentális betegségekkel, mint a depresszió például. Ezt a kóros álmodozást az különbözteti meg a “hétköznapi álmodozástól”, hogy amíg tart jó érzés, viszont a való életben negatív hatással bír.

Biztosan sokszor hallottad és tapasztaltad már, hogy az ember önző. Nyilván nem arról fog álmodozni, hogy milyen jó lenne, ha másnak jobb lenne, mint nekem; hanem arról, hogy de jó lenne, ha velem és velem ez történne. Nem a rossz gyerekkori mintáktól lesz valaki személyiségzavaros, ennek kialakulása több tényezős: nevelés, öröklött tulajdonságok és környezeti hatások.

A normák egy közösség által elfogadott, betartandó szabályok rendszere, aki ezeket nem tartja be, retorziókra számíthat. Vagyis, az például egy mindenki által elfogadott szabály, hogy nem szarunk a villamoson mondjuk. Ez egy társadalmi norma. Kicsit vicces, hogy egy szociológus hallgató nem tudja, hogy olyan, hogy pszichés norma, nem létezik :DDD lelki egészség, társadalmilag elfogadott viselkedés igen, de örömmel várom a definícióját, hogy mit értesz ezalatt. Egyébként nagyon tudálékosan és áltudományosan fogalmazol.

Azt gondolom, hogy ez is csak egyfajta feldolgozási folyamata annak a sok érzelmi hatásnak ami minket ér. Szituációs gyakorlatokat elemez az agyad, talán hogy hasonló helyzetekben már kevesebb negatív érzelmi hatás érjen. Keveset tudunk arról, hogy pontosan mi hogyan zajlik le bennünk. Az álom egy nem tudatos feldolgozás, az álmodozás a vágyainkat jeleníti meg, és talán ez egy olyan köztes része lenne ennek, ami részben tudatos, részben automatikus. Problémat csak akkor okoz ha negatívan hat a mindennapi tevékenységeidre, ha gátolja a cselekvéseidet, a kapcsolataidat.

Próbáld keresni az okát annak, hogy miért pont azokba a helyzetekbe képzeled bele magad. Általában az szokott lenni, hogy szeretnénk magunkból megmutatni valamit, amit mi jónak vagy hasznosnak értékelünk, de nem találjuk a kifejeződés módját. Van rá egy egész életnyi időnk, hogy megtaláljuk hogyan tehetnénk ezt meg.

De miért kell minden egyes tulajdonságra, ami egy picit is eltér az átlagtól, rásütni egyből valami mentális/pszichés betegséget??? Mi ez a nagy divat mostanában??

Én is szoktam álmodozni. Nagyon sokat. Amint épp nem köti le semmi a figyelmem, máris elkezdek ábrándozni, sőt néha cselekvés közben is szoktam azon kapni magam, hogy félbehagytam vagy lelassultam abban amit csinálok, mert elméláztam. És igen, a legtöbbször ilyenkor én is számomra kedvező szituációkba képzelem magam.

De nem vagyok személyiségzavaros, nem vagyok introvertált, nem vagyok autista, nem vagyok figyelemzavaros, nem vagyok depressziós, nincsen semmi mentális betegségem. Egyszerűen csak van egy ilyen tulajdonságom, mert gazdag a fantáziám. De ez még soha nem akadályozott engem semmiben sem az életben.

Na, bumm! Most ilyenkor mi van???