Mindenki álmodozik ilyen dolgokról? Ez normális?
Nem vagyok pszichiáter, de általában érdeklődöm az ilyesmi dolgok iránt, és pont szembejött velem egy cikk, ami a személyiségzavaros páciensekről szólt. Állítólag amikor álmodoznak "daydream and fantazies" akkor nagyon szeretik magukat a középpontba képzelni, szeretik elképzelni magukat mindig egy érzelmileg meghatározó pozícióban minden ismerősük számára.
És belegondoltam, hogy én is gyakran álmodozom, pl amikor utazok, vagy éjszaka, vagy néha csak úgy. Vagy ha eszembe jut valami vicces, akkor úgy érzem, hogy jó fej vagyok, és ez jó érzéssel tölt meg, főleg amikor saját magamon nevetek. Persze néha érzem magam kínosan is, hogy tuti rossz a humorérzékem mások számára. Amikor álmodozom, akkor néha szoktam képzelődni, hogy az exem előtt elmegyek és ő visszanéz és megbán mindent, mert látja, hogy én mennyire jól elvagyok másokkal. Akkor én is személyiségzavaros vagyok? Vagy ezek az álmodozások mindenkinél előfordulnak?
23/L
hm, köszi a választ! úgy gondolom, hogy van stabil identitásom, szociológiát tanulok, tehát összefügg vmennyire a pszichológiával, mert az is érdekel, nemcsak a személyiségzavarok (ez a cikk épp szembejött velem és annak hatására gondolkodtam el). Inkább azon belül szoktam, hogy kitűzött célnak gondolok valamit és elképzelem, hogy már megvan, hogy milyen büszkék lesznek rám mások és mennyire felnéznek rám, ha már elértem, amit akartam. A barátnőimmel szoktunk néha azon órákat beszélni, hogy az ex megfogja bánni, hogy szakított velünk :D mintha ezzel csak a női önbizalmunkat erősítenénk.
Nekem ez eddig normálisnak tűnt.
Szerintem ahogyan léteznek társadalmi normák, ugyanúgy léteznek pszichés normák is, és a kettő összefügg, mert sok egyén alkotja a társadalmi egységet.
A lényegre térve, magamra is büszke vagyok, de az emberek általában, ha házat vesznek, vagy autót, vagy ruhákat, másnak is tetszeni akarnak, fel akarják mutatni másoknak is, hogy "nézd mim van" én ezt egy ilyen általános emberi tendenciának tudom be. Pl közösségi oldalakon rólam alig van kép, a természetet szoktam többször fotózni, de ha megfigyeled, az emberek sokat selfieznek, vagy dicsekednek a materiális vagyonukkal, nyaralásukkal. Ami szerintem nem baj, hanem általános emberi viselkedés. Ha végletes nyilván elmehet a narcizmus felé, vagy kompenzáció felé, persze.
Amúgy válaszoló, ne vedd magadra, a komment az ilyen általános volt részemről egyben reagáló is. És kíváncsi vagyok a többiek véleményére is.
Első, annyira nem találtad fején a szöget, hogy az valami óriási :D
"aki sikerrol es egyeb nagy volumenu dolgokrol fantazial annal biztos van szemelyisegzava" - Minden normális ember szeretne sikeres lenni, minden kislány onnan indul, hogy hercegnő akar lenni. Komolyan úgy gondolod, hogy az a zavart, aki normálisan gondolkodik?
"az mar arulkodo egyebkent, h keresel a temaban, mert azt jelenti, h valamennyire te is erdekelt vagy a psziches betegsegekben." - igazi pszichés betegségben szenvedő ember jó eséllyel nincs tisztában vele, hogy ő pszichés betegségben szenved. Mivelhogy neki az a normális, ahogy ő működik.
Kérdező, nekem állítólag személyiségzavarom van, én mindig vitatkoztam erről a pszichiáteremmel, de igaza van, gondolom... szerintem normális emberek is tudnak ilyet csinálni. "daydream" nálam is megvan, csakhogy nem önmagamról szól, hanem egy általam elképzelt karakterről, akiről évek óta könyvet is írok, de ő már előtte is megvolt. Sokszor nem éppen pozitív gondolatok jutnak róla eszembe, bár tény, hogy általában a sztori kivitelezésére szorítkozom. Nő létemre képes vagyok olyan szinten azonosulni vele - ő férfi -, hogy sokszor úgy is álmodok, hogy magam helyett ő vagyok, ha érted, mire gondolok :) Ha álmomban belenézek a tükörbe, őt látom.
Szerintem teljesen normális, ha valaki képzeleg, max. a munkába belefáradt zombik nem szoktak. Alap emberi természet, felesleges kombinálni, amíg konkrét hétköznapi zavarok nem tűnnek fel. Bármelyik mentális betegségbe beleképzelheted magad, mert a legtöbbjük ugyanúgy alap emberi dolgok és érzelmek, csak felnagyítva, kifacsarva, nem a helyükön.
Ha érdekel, a hétköznapokban nálam hogy nyilvánul meg ez a probléma, ami a pszichiáterem szerint fullos személyiségzavar: képtelen vagyok egy értelmes ruhatárat összetenni, össze-vissza hevenyészett stílusok, nőies férfias ruhák tömkelege közül nem tudok soha választani, mert míg egyik nap a tökéletes nőnek érzem magam kiskosztümben és magassarkúban, a másik nap röhejesnek érzem magam benne és nyúlok a tornacipő meg bő póló után. Van, hogy belenézek a tükörbe és gyönyörűnek látom magam, máskor meg, mintha egy idegennel néznék farkasszemet, úgy érzem, az ott nem az én arcom és nem én vagyok.
Biztos vannak még érdekes dolgaim, én ezeket tudom a témához kötni :)
Ugyan ilyen vagyok én is, jó tudni hogy rajtam kívül vannak mások is így, fel is lett dobva már is a mai napom :-)
21F
A pszichés betegséget úgy értjük, hogy mentális betegség? Mert egy depressziós nem lesz egészséges, mert tisztában van azzal, hogy depressziós. A betegségtudat nem jelent egészséget. Attól függ, neurotikus vagy pszichotikus a betegség. A szorongásosnak van, a skizofrénnek nem mindig van betegségtudata.
Ez a ruházkodós példa... ha ez személyiségzavart jelent, akkor mindenki az. Ezt úgy hívják, mihez van ma kedvem.
Kérdező, szerintem az lenne tök beteg dolog, ha valaki átlagéletről álmodozna. Ha pénz és siker helyett arról ábrándozna, hogy sorban áll a postán, vagy kiviszi a szemetet.
De most az identitás zavar az új trend? Volt a depresszió, aztán mindenki borderline volt, utána mindenki aspergeres, most személyiségzavar lesz?
Komolyan gondolj bele, szerinted normális az az ember, aki még a fantáziájában sem önmagát teszi középpontba? Álmodozzon arról, hogy a szomszéd nyeri meg az ötöslottót?
Olvass utána a Mary Sue jelenségnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!