Hogy küzdöd le az irigységet magadban?
Ha valakire irigy leszel, hogy küzdöd le az érzést? Például ha egy ismerősöd úgy látod, sokkal könnyebben és gyorsabban halad az életben, jobb lakása van, stabilabb párkapcsolata vagy szerencsésebb családja, esetleg több barátja, netán ezekkel még kicsit dicsekszik is?
Mi általánosságban szerencsések vagyunk a párommal, sok mindenünk megvan, elég jól élünk, magas jövedelemből. Viszont egyrészt kifogtunk egy istenverte rossz szomszédot, aki napi szinten kicsinál minket, új ingatlant pedig nem merek venni a mostani brutál árakon. Azóta ha meghallom, hogy egy ismerős családi házba költözik, ahol neki nyugta lesz, velünk ellentétben, szinte megőrülök az irigységtől.
Vagy ha valaki a barátairól mesél, miközben nekünk csak 1-2 közelebbi ismerősünk maradt, barátunk egy sem.
Vagy amikor tudva, hogy minket inkább lehúzott eddig a család, mint támogatott, más ismerősök meg 5-10-20 milliós támogatást kaptak... elfog az irigység. Nekünk, amink van, önerőből szedtük össze. Nem hiába nézek ki 5 évvel idősebbnek a koromnál, szó szerint beleöregedtem a rengeteg stresszbe, amibe az önálló élet került, amit más az ölébe kapott.
Vagy ha meglátom a szomszédokat, amint összeültek sörözni, míg engem nem hívnak...
Néha még az is zavarni tud, ha meglátom, hogy más a 150 ezres fizetéséből olyan drága márkás ruhát vesz, mint én a 1+ millióból, vagy ugyaoda megy nyaralni.
Hogy küzdjem le ezt az irigységet?
"miközben nekünk csak 1-2 közelebbi ismerősünk maradt, barátunk egy sem."
Ne haragudj, de ezt a kérdést látva, én ezen annyira nem csodálkoznék. Tök klassz életetek van, csomóan a fél karjukat odaadnák egy ilyen életért - én is - mégis árad a negatív és lehúzó energia az írásodból.
Komolyan, egy ilyen után muszáj meghallgatnom egy-két jó számot, hogy visszatérjen az életkedvem.
Nézz már kicsit körül légyszi, hogy milyen irigylésre méltó az életed!
Kívülről magamat nézve egyedül a pénz az, ami irigylésre méltó, meg a párom, de a pénz jó részét ő hozza. Ha ő nem lenne, a magas életszínvonal sem lenne ilyen magas.
Viszont nincs egy nyugodt hétvégém a szomszédtól, menekülök az otthonomból... a családdal nem értjük meg egymást, mert most is lehúzni akarnak, és még elmondani sincs kinek, mert csak ismerősök vannak, barátok nem, előbbiek meg nem fognak lelkizést hallgatni. Bármelyiket jobban értékelném lassan, mint a pénzt.
Más kérdés, mennyire szép arról áradoznia az ismerősnek, hogy hogy épül a hiper-szuper, nyugis családi háza, míg én a szomszéddal háborúzom minden áldott nap 1 éve.
Soha nem irigykedem.
Egyszerűen azért, mert mindenkinek más lapot, más sorsot osztott az élet. És ha az ismerősöd jövőre meghal? Akkor is cseréltél volna vele?
Úgy tartom, hogy mindenkinek lenne oka irigykednie másra. Ezért nem érdemes csinálni, pláne olyan emberek életére irigykedni, akikről sok dolgot valójában nem is tudunk. Csak azt, amit látunk belőle.
Ezért mindig a saját életem jobbítása a cél, és nem másokéval összehasonlítva, hanem az álmaimmal.
Miért akarsz bárkit utolérni?
Éld a saját életedet, és örülj neki, hogy nincsenek többé filléros gondjaitok.
Szerintem itt veled van a baj. Hiszen utol akarsz erni masokat....
Leginkabb egy pszichologust tudnek neked ajanlani mert amig ilyenek vannak a fejedben nem fogod tudni egyedul lekuzdeni az rigyseget.
En egyebkent nem irigykedem senkire sem. Boldog vagyok abban az eletben amit elek, akkor is ha nem raktak alam hazat vagy nem mehetek 5 bolygoval arrebb luxus nyaralasra. Boldog vagyok azzal a ket szem baratommal es megtanultam kezelni a szuleim szemelyiseget is.
Sokszor van, hogy irigykedem pl egy hiressegre. Mert milyen jo neki, hogy vannak kapcsolatai es amugy is jol csinalja es a francba vele, hogy o meg tudja valositani, de en nem, stb.
Na nekem ez ugy szokott elmulni, hogy rajongasba megy at. Hiszen azert irigylem, mert tetszik amit csinal, amit elert. Egy reszrol motivalo is.
Viszont baratnomre is irigy voltam mindig is. Az elhivatottsaga miatt. De tul 'megalazo' nekem az, hogy felnezzek ra, valamint szerintem ez egy baratsagban hosszutavon nem is tarthato fenn. Vele sajnos reszben emiatt mar nem tartom a kapcsolatot, pedig minden nap beszeltunk regebben.
sehogy, mert nincs mivel küzdenem
sokat dolgoztam azon, hogy elérjem azt a szintet ahol most vagyok és még sok van hátra, de azért így is elég jó szinten vagyok
ez az én életem, sokan rám irigyek, de a felét nem tennék meg ezért amit én tettem, sokaknak gond ha másnak több/jobb jutott, de azt már nem nézik mennyit is kellett azért dolgozni
én nem vagyok irigy, mert úgy vagyok vele, ha valaki elért valamit azért vagy ő vagy más megdolgozott
ha én akarok valamit szintén megdolgozom érte, nem mások életére vágyom, élem a sajátomat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!