Szoktál irigy lenni barátodra, ismerősödre? Miért? Hogyan nyomod el magadban az irigységet?

Igen, szoktam.

Nekem nem élnek a szüleim és hallom a barátnőimtől, hogy "anyám elment a kozmetikushoz, bevásárolni; apám dolgozni van, most vett új kocsit" meg mindenféle hétköznapi dolgokat mondanak velük kapcsolatban.

Nekem olyankor összeszorul a gyomrom, hogy az én szüleim meg a temetőben fekszenek....Az övéké meg egészséges, boldog stb.

El sem tudom mondani mennyire fáj. Ilyenkor inkább másra gondolok, elterelem a figyelmem.

De anyagi dolgok miatt nem szoktam irigy lenni.

csak az anyai kapcsolatokra vagyok "irígy"

ez az én életemből vhogy kimaradt.napokat tudnék panaszkodni arról h milyen anyám van.

az első írónak lehet hogy ez is fájna,de ha ilyen anyja van vkinek akkor inkább ne is legyen

Igen, persze. De olyankor azt mondom, ő megdolgozott mindenért, megérdemli, én meg lusta voltam.

Irigylem azokat is, akiknek fiújuk van, vagy gyerekük, akkor meg azt szoktam mondani, aki ennyit nyom, mint én, az ne is számítson rá, hogy valaha valaki teherbe ejti. Meg azt, hogy holnap fogyózni kezdek. :)

Én sohasem voltam irigy és ez nem fényezés, vagy hogy nem vallanám be magamnak, de tényleg így van.

Nem kell a másikhoz mérni magunkat, hogy neki milye van és nekem olyan miért nincs (biztos, hogy neki meg olyana nincs ami neked van:)). Azt kell nézni neked mi van s azt megbecsülni, ami pedig nincs hogyan érhetnéd el. Engem anyukám mindig erre tanított.

Azokra vagyok irigy, akik tudják, mihez kezdjenek az életükkel, és szeretik a szakmájukat, azt, amit tanulnak.

Én meg jártam pszichológushoz is, mégsem tudom, hogyan merre tovább. Nagyon kellemetlen érzés, hogy csak csúszok az egyetemmel, és nem tudok elindulni az életben.