Éreztétek már úgy, hogy kinevettek idegenek?

Romák meg csövesek szoktak beszólni, de komolyabb attrocitás még sosem volt szerencsére. Ja meg egyszer a metrópótlón valami roppant kemény nyugger hapsi elkezdett velem üvöltözni, hogy “mi a g .ci van, mi az, hogy nem adod át a néninek a helyet?” Nyilván csak a kis 50 kilós nőbe mert beleállni, a körülöttem nyugodtan terpeszkedő 30-as pasikba véletlenül sem. A grátisz, hogy felállni készültem éppen, mikor a néni (aki amúgy még szégyenkezve elnézést is kért a csávó tahóságáért) meg Mr. Udvariasság felszállt. Utóbbi ezután még lazán le is r banchozott az egész busz előtt.

Konkrét kinevetős eset szerencsére utoljára kisiskolában volt. Azóta én is éreztem már úgy, hogy megbámulnak, de sokkal valószínűbb, hogy csak bebeszéltem magamnak, mert tényleg teljesen átlagos külsőm van, átlagosan öltözködöm, nincs rajtam semmi feltűnő.

Szerintem nagyon kepzelodsz, mert biztosan önértékelési zavarod van.

A tinik ilyenek, mindenen nevetnek.

De ha hallottál valamit, ami rólad van szó, akkor ne foglalkozz vele, majd kinövik.

Velem volt, amikor kicsit kevesebbet aludtam a kelletenel. Errol az jut eszembe:

Miert felsz?Mit tehet veled a vilag?

Megeshet, hogy kinevetnek az emberek, de az csak jot tesz nekik. A nevetes orvossag:egeszsegesebbe tesz.

Osho

Persze, úton-útfélén, iskolában, templomban, egyetemen, melóban, bevásárlóközpontban, mindenhol előfordult már valami ehhez hasonló, bár már kezdem megszokni. Nincsen semmilyen kivetnivaló rajtam, talán most az, hogy férfi létemre elég "extrém" hosszú hajam van, ami kiengedve nagyon sok embernek szemet szúr, bár a mai napig sem akarom megérteni "miért". Kérdeztem emberektől és a legtöbb komolyan azt mondta, hogy maximum akarattal és gúnnyal lehet hátulról engem nőnek nézni. Bár kissé eltértem, de ugyanezek a konfliktusok, csak más formában, mind jelen voltak ezelőtt pár évvel, mikor rövid hajam volt, tehát mára már kezdem megérteni, hogy igazából a fizimiskámmal is van baja a világnak.

Pl. holnap lesz két hete, hogy húgommal és édesanyámmal egy bevásárlóközpontban jártunk, a mozgólépcső lemenő felén voltunk a kezdő szakasznál és pont abban az időben jött fel a másik felén egy csapat cigány (többnyire 15 évesek, de voltak 20 évesek is köztük), közülük az egyik, a partnerének a kezét fogva rákiáltott édesanyámra irtó tirpák módon, hogy: "JÓ A CSAJOM?". Nagyon feldühített és nem hagytam annyiban, visszaszóltam, bár csak rontott a helyzeten, majd ahogy közben haladtunk lefelé, édesanyám is inkább lebeszélni próbált és inkább nem észrevenni, bár ő első pillanattól így csinált.

Meg még rengeteget tudnék mesélni cigányokkal, románokkal, magyarokkal, erdélyiekkel, kisiskolásokkal, mindenkivel, szóval nyugi :)

Érdekes módon ez csak akkoriban éreztem amikor fiatalabb voltam mint te, és kevesebben önbizalmam volt.

Mióta tele vagyok önbizalommal, feltételezni sem feltételezem hogy rajtam röhögne bárki is, ha mégis, tartok ott, hogy tényleg nem érdekel! Sőt, még én is röhögök ;D