Miért gondolják azt hogy 22 évesen már a gyerek csinálás lenne a dolgom?
Egyismerősünk azt mondta, hogy már ideje lenne a gyereknek mert régóta vagyunk együtt(5 éve)
A barátom szülei meg mindig azt kérdik mikor jön a baba. Mikor náluk voltunk végig a hasam nézték és azt kérdezték terhes vagyok-e?
Én úgy gondolom, hogyha akarnék gyereket sincs itt az ideje egyrészt mert még mindig tanulok még semmi munka tapasztalatom nincs más részt túl fiatal vagyok hozzá, előtte legyen saját házunk, nem tudnám egy albérletben felnevelni...
De igazából azért zavar a legjobban, mert már a streilizáción gondolkodunk, mivel soha nem szeretnénk gyereket igy nagyon zavaró, hogy az emberek ránk akarják eröltetni...
Egyszerűen csak élvezni szeretnénk az éltet nem akarom más emberre pazarolni az időm, energiám, pénzem és a karrierem, nekem más vágyaim vannak az életben. Hogyan lehetne megértetni az emberekkel, hogy soha nem szeretnénk gyerekeket? Már többször mondtuk nekik de semmi. Mindkettőnket zavar.
Az előző generáció (a mi szüleink) sajnos abban a tévképzetben vannak, hogy a világ semmit sem változott az elmúlt 20-30 évben.
Anyáink és nagyanyáink már 18 évesen férjhez mentek, és 20 éves kor körül már szültek. Akkor valóban ez volt az általános, de el kellene fogadniuk, hogy most már nem így van.
Én 28 éves vagyok, párommal idén lesz 10 éve, hogy együtt vagyunk. Tudod, mi hányszor megkaptuk már, hogy miért nincs még gyerek??? Jönnek itt ilyenekkel, hogy ketyeg a biológiai óra, meg most vagyok a legjobb korban, majd a saját gyerekem öreganyjának fognak nézni stb...
Nekem is baromira elegem van már ebből. A többség nem bírja felfogni, hogy köszönjük szépen, baromi jól megvagyunk gyerek nélkül is. Elég aktív életet élünk, szabadidőnkben sokat utazunk, barátokkal vagyunk, sportolunk stb. Én el sem tudnám képzelni, hogy egy gyerekhez kelljen igazítani a napirendemet, hogy a nap nagy részében a 4 fal közt kell ülnöm vele, hogy nem úgy osztom be az időmet, ahogy akarom. Nem is beszélve az egész terhesség-szülés dologról, a már gyerekes barátnők által elmesélt "horrorsztorik" sem igazán hozzák meg a kedvem a dologhoz, hogy őszinte legyek.
Persze lehet, hogy majd pár év múlva teljesen másképp fogom gondolni, és minden vágyam lesz majd egy gyerek. De ezt nekem (és a páromnak) kell érezni, eldönteni. Ha pedig nem változik, akkor nem lesz gyerekünk, és kész.
Sajnos vannak, akik ezt soha nem fogják felfogni. Nem nagyon tudsz mit csinálni velük, túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy észérvekkel hatni lehessen rájuk. Ne foglalkozz vele, ez az egyetlen, amit tehetsz. Tapasztalat.
Jó dolog a gyerek, HIDD EL ELŐBB UTÓBB TI IS SZERETNÉTEK, de előbb tényleg kell saját ház és rendes karrier - ezt a szülők valamiféle érthetetlen okból nem fogják fel, és jönnek az "Te is felnőttél, meg mi is 8-an voltunk egy szobában." dumákkal.
22 évesen szerintem is korai, rengeteg huszonéves egyedülálló anyuka van, akinek vagy becsúszott, vagy felelőtlenül belevágtak, amiből összeveszés, válás lett.
Pl. Nekem is a szomszédom lett egy 30 éves anyuka egy 4 éves gyerekkel - kiborítóak, kénytelen voltam téglakerítést húzni :) Nem a gyerekkel van baj... az anyja nehéz eset, próbálja rámtutymálni a kölykét, meg magát is (az átmehetek játszani, és gyere át, ha már itt vagy, szereld meg a csapot...)
Valahogy ő sem érett meg a feladatra.
28/F Én amúgy már szeretnék gyereket, karrier meg ház van, csak barátnő nincs :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!