A szegény embereknek tényleg nincs igényük a szépségre?

Átlagban ha megfigyeled igènytelenek az emberek.

Zabàlnak mindenfèle vackot,dagadt,löttyös,öltözködést hagyjuk.

De ezt làtom magasabb beosztàsuaknàl ùgy néz ki mint tehènen a gatya rajta,pedig van zseton.

Egyszerűen stìlus,szèpèrzèk ami az emberekből hianyzik sajnos.

Átlag szegénylány vagyok.

Vagyis, most már nem, de szegény családban nőttem fel.

Egész gyerekkoromban olyan rend és tisztaság volt otthon, hogy enni lehetett a padlóról.

A házra, amennyire lehetett, vigyáztunk, de a legtöbb olyan dolog, mint pl tetőfelújítás, ablakcsere, linóleumot újra rakni, bútorokat lecserélni pénzigényes.

A festés is, ha szakembert kell hívni.

Pár évente a szüleim is kifestettek (2-3 ilyen évre emlékszem a 20 otthon töltött év alatt), az ablakkeretet és az ajtót, kerti kaput is átfestette apu időközönként.

Nem voltak új ruháim, csak használtak, de nem jártam koszosan sosem. Alap volt, hogy minden nap zuhanyzunk, hogy a használt ruhát nem hajtogatjuk vissza a szekrénybe, oda csak a tiszta mehet, hogy a cipőket le kell tisztítani, ha hazaértünk, illetve évszakváltás előtt akkor is, ha nem látszik koszosnak. Csak tisztán mehet a szekrénybe.

Ugyanígy a személyes higénia. Hajmosás heti kétszer, arcápolás, hajápolás.

Nem volt sok pénzünk, de már kislányként rászoktatott anyukám, hogy krémezzem az arcom télen (kamaszként meg a normális bőrápolási rutinra is), hogy használjak hajbalzsamot mosás után, hogy reggel-este fogat mosunk, hogy fésületlenül és mosdatlanul nem ülünk asztalhoz...

Nálunk ez mind annyira alap volt...

Attól, hogy szegények voltunk, nem voltunk igénytelenek.

Senki sem iszik és/vagy dohányzik a családban.