Hogyan lehet megmenteni egy kapcsolatot?
Tegyük fel, hogy két ember hosszú évek óta házasságban él. Teljesen különböző egyéniségek. Az egyikőjük régóta annyira természetesnek veszi a kapcsolatot, hogy nem igazán foglalkozik a párjával. A másik fél folyamatosan teszi bele az energiát a kapcsolatba. Mindig ő alkalmazkodik, mindent elfogad a másiktól, szereti, kiteszi a lelkét, de keresztülnéznek rajta. Ez a fél egy nap úgy érzi, hogy kimerült és nem látja értelmét annak, hogy több energiát fektessen a kapcsolatba. Megcsalás nem volt egyik részről sem. Bántalmazás sem.
Leültek beszélgetni, de a nemtörődöm fél nem érti a problémát. Szerinte a kapcsolat tökéletes. A másik fél viszont azt érzi, hogy tök egyedül van. Egyedül megy mindenhová, egyedül tervez mindent.
Mit lehet ilyenkor tenni? Elfogadni a helyzetet és élni szinte lakótársként, vagy lehet ezen változtatni?
válasza: válasza:Mintha minden egyes szavadat a volt páromtól olvastam volna. Egyedül a helyesírásod különböztet meg tőle.
Biztos, hogy úgy van, ahogy leírod? A mi esetünkben például azért nem fektettem több energiát a kapcsolatba, mert a volt páromnak egyre nagyobbak lettek az elvárásai felém. Gyakorlatilag már csak azokat a dolgokat vette figyelembe, hogy mit nem tettem meg érte, de azt nem, hogy mennyivel több dolgot igen. Tehát lényegében csak a rossz dolgokat látta meg, a gyakrolatilag sokkal több jó mellett. Nem is nagyon ellenekztem, mikor szakítani akart, mert belefáradtam.
válasza:Kommunikáljanak.
Beszéljék meg.
Esetleg aki belefáradt az írja ki az érzéseit a másiknak egy lapra, és mutassa meg.
Ha ezek után nem lesz hosszú távú változás a kapcsolatban és valakit ez még mindig zavar. Akkor az a valaki döntsön arról, hogy neki ez így
megfelelő -> marad
nem megfelelő -> megy (szakít)
#2-es, köszönöm, teljesen igazad van, vannak, akik csak a hibát keresik, de a mi esetünkben erről nincs szó.
Pl. pár baráttal megbeszéltük, hogy a szülinapomon iszunk egyet. A férjem hívott, hogy ő a haverjaival meccset néz, úgyhogy nem jön. Így nekem sem volt sok kedvem a bulihoz, lemondtam. Az, hogy ajándékot nem kapok szülinapomra, az teljesen temészetes, nincsenek is ilyen irreálidan nagy elvárásaim.
Ha valahonnan hazajön, akkor megkérdezem, hogy mi volt, meséljen. A válasz mindig az, hogy semmi. Nőnapkor minden Zoltán nevű ismerősét felköszöntötte, mert az fontos volt, a nőnap nem.
Ha megkérem, hogy jöjjön el velem moziba/kiállításra/bárhová, ami érdekel, biztos, hogy nem jön. Mostanában már egyszerűen csak elmegyek egyedül.
Nem vagyok sértődékeny, sem egy hisztérika.
A többit inkább nem sorolom.
Ha bajom van, vagy beteg vagyok, elkísér orvoshoz, vagy értem jön bárhová, ilyen téren lehet rá számítani. Csak nem nagyon van igénye arra, hogy időt töltsön a társaságomban.
Talán így jobban érthető a problémám.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!