Mi lesz a jövőben az emberiséggel? 20/F

"minden negyedik tinédzser influencer akar lenni."

10 éve még valóságshow-hősök akartak lenni. Megnézheted hánynak sikerült.

"A technika fejlődik, egyre több helyen szorul háttérbe a fizikai munka és egyre több területen alkalmaznak 3D nyomtatást, ami szép és jó, de házakat nem fognak tudni nyomtatni"

Az alapján amit írsz főleg az építőipar és a 3D nyomtatás felől közelíted meg a helyzetet, pedig más "veszély" is leselkedik az emberek megélhetésére: mesterséges intelligencia. Nem tudom mennyire követed a híreket de a Tesla autói például már képesek teljesen önállóan eljutni A-ból B-be:

https://www.youtube.com/watch?v=tlThdr3O5Qo

Egy ilyen technológia pár éven belül simán ki fogja ütni taxisok, kamionsofőrök stb. megélhetését. Sokkal hamarabb mint a 3D nyomtatás. És ez csak az első iparág amit az MI érint. Ha nem sikerül Európában és Amerikában emberek százmillióit átképezni nagy bajok lesznek.

További információ (magyar felirat is van):

https://www.youtube.com/watch?v=7Pq-S557XQU

10 éve minden második fiatal DJ akart lenni...

Bizonyára 2000-nek is megvolt a maga hülyesége, csak én akkor még 3 éves voltam.

És mi lett ebből a DJ kultuszból?

Mindenkit orrbavágott az érettségi, és rájöttek hogy ha azt akarják hogy anyu-apu segítse őket a továbbiakban is, akkor inkább elmennek egy OKJ-ra vagy a legközelebbi Tesco-ba. Na ennyit az ilyen "minden második-harmadik fiatal xy akar lenni" dolgokról.

Ettől félni... Finoman szólva felesleges.

Az említett fiatalok negyede a jövőről max addig dédelget ilyen fájdalmasan naiv és gyerekes elképzeléseket, amíg nem kerülnek ki a kis buborékjukból, amit a szüleik alkotnak körülöttük.

Amint anyu otthon kifakad hogy vagy tovább tanul, vagy elmegy dolgozni, vagy mehet világgá a 19-20 éves srác-lány, rögtön visszatérnek a Földre.

És általában akik ilyen "könnyen sok pénz" mentalitásúak, és képesek életcélnak ilyen gagyiságokat kitűzni, azok általában pont nem is lennének alkalmasak szívsebésznek, vagy villamosmérnöknek. Tehát mondhatni kifogyhatatlan forrása van a raktárosoknak, eladóknak, építkezéseken dolgozó segédmunkásoknak, irodai rabszolgáknak. Utóbbi még a legjobb, mert ott simán csak jó monotonitás tűrés kell, megtanulod a néhány programot a gépen, meg hogy mit hogyan pecsételsz meg nyomtatsz, aztán jóvan.

Nem kell félni hogy sűrgősen tervezzenek mindenhova robotokat, mert különben nem lenne munkaerő. Lesz az, csak most még éli a jövő munkaereje a ködös kamaszkort, és még nem tudja hogy mi is az a realitás.

de házakat nem fognak tudni nyomtatni

informálódj mielőtt baromságokat írsz

Amúgy nem most kezdődött az automatizáció...

Ha vissza akarnék menni Ádámig és Éváig, akkor már az 1800-as évek elejét írhatnám kezdetnek. Gépesítés, manufaktúrákból átlépés a modern gyárakba, és rengeteg addig kézzel végzett munka megszűnése. Persze ez hozott új munkákat akkor. Aki addig kézzel készítette a kerámiát, az mostmár gépkezelőként dolgozott tovább, vagy egyenesen a gépeket szerelte, vagy a gépek alkatrészeit állította elő egy másik gyárban.

Az automatizáció mára egy evidens irány. Minden gyár, cég erre halad. Egy modernebb autógyár éves szinten több tízezer autót állíthat elő, úgy hogy pár tucat, vagy talán százas nagyságrendű dolgozója van.

Gép vágja az acéldarabokat, gép csiszolja le század milliméter pontosan az összes elemet, gép festi a kész autót, gép heggeszt...

És ahogy az előttem szóló is említette, a gépeknek ma már nem csak a terhelhetősége, precizitása, és kötsghatékonysága jobb mint az emberi munkaerőnek, hanem lassan kezd okosabb is lenni. Pontosabban megfogalmazva: Olyan mérhetetlen mennyiségű adatot tudnak feldolgozni MI-k, amiket emberek évek alatt tudnának csak.

Azt gondolhatnánk hogy nyilván a legkevesebb észt követelő munkákat tudja az MI legkönnyebben elvégezni, ezzel kiszorítva az ott dolgozókat.

ezzel szemben minden téren előretörés van, például a csillagászok helyett most már MI-k fedezik fel a teleszkópokból beérkező adatok alapján a lehetséges új galaxisokat, új bolygókat.

Egy MI sokkal jobban talál nagy számú adatban mintázatot, rendezett eloszlást. Ha meg tudod tanítani az MI-nek hogy mit keressen, mire figyeljen, akkor azt nagyon hatékonyan teszi.

Erre épül pl az összes arcfelismerő, és úgy általában a deep learning.

Az egyetlen kikezdhetetlen állás a programozó jelenleg. De itt is van egy elméleti határ: Emberi programozóra csupán addig lesz szükség, amíg egy MI nem ír önmagánál jobb programot.

Tegyük hozzá, sokszor a legegyszerűbb feladatokat a legnehezebb leprogramozni, ezáltal automatizálni.

Mindenki gondolhatja, hogy az emberek számára az olyan munkák a legegyszerűbbek mint pl motoros fűkaszával az autópálya mellett gyomot nyírni, vagy egy étteremben mosogatni, vagy betont keverni egy építkezésen. Az MI-k ezekkel bírkóznak meg a legnehezebben, mert pl egy olyan utasítást nehezen értelmeznek hogy "Lapátold a sódert".

egy MI "fejében" ez nem egyértelmű. Az összes sódert? Vagy csak amennyi éppen kell? Vagy a világ összes sóderét, és miután itt ellapátolta keressen új sódert?

Nehezen ismernek fel új, ismeretlen mintázatokat. Pl ha egy autópálya mellett rábízod a gyomok lekaszálását, akkor ő halad szépen egy adott sáv mentén, de nem igazán tudja kezelni az előre le nem programozott eseteket. Pl mi van ha megváltozik a növényzet? Vagy ilyesmi.

5-ös:

Mi az elvi akadája?

Semmi.

Ma is vannak cégek akik (erősen változó árért) előre legyártott elemekből könnyű szerkezetes házat építenek. Ebben nincs varázslat.

A 3D nyomtatás ezt a piacot modernizálná/modernizálja.

Nem látom az elvi akadáját ipari méretű 3D nyomtatók létének, amik mondjuk négyzetméteres, vagy annál is nagyobb elemeket nyomtatnának, és azokat lehet aztán összelegózni a helyszínen.

Gondolkozz mielőtt... tudod.

Azt is lehetne kérdezni, hogy mennyi a jövő? A jelenlegi tempó nemhogy nem fenntartható fejlődés, de minden téren katasztrófa, nemcsak nekünk de a többi állatfajnak is.

Ahogy írták fentebb is, már rengeteg ember szorult ki a munkaerőpiacról - és bár sokaknak munka nélkül is van mit ennie, és próbálkozik az átképzéssel, világszerte tömegjelenség, hogy a fiatalok és aktív korúak otthon ülnek. Sokan nemcsak akarnak, de tényleg komolyan próbálkoznak az influenszerkedéssel: csak az a baj, hogy ennek főleg a technológiai részét tanulják egyelőre, se téma, se bölcsesség mögötte (inkább kiszolgálják a közízlést, mint befolyásolják). Pedig az influenszernek is lehetne társadalmi haszna - megjegyzem, vannak is, akik ez irányban dolgoznak, nemcsak magukat sztárolják.

A lesajnált humán foglalkozásokat (szociális munkás, ápolónő, tanító, tanár, újságíró stb) lehetne még erősíteni, de ez a szféra is inkább gyöngül egyelőre.

De hogy a kérdésedre válaszoljak: én 30N vagyok, és ezért nekem a kérdésed egyáltalán nem elméleti, hanem életem egyik legnagyobb döntése függ attól, hogy mit gondolok róla. Márpedig a szülési kedvemet jelenleg jobban befolyásolja a félelem a jövőtől, mint a CSOK :P

Vannak "influenszerek" (akik bár nem vlogolnak meg effélék, de van mondanivalójuk és konferenciákat szerveznek mintsem magamutogató szelfiket posztolgatnak), akik szerint a kisközösségek a megoldás, ezek elég ügyesen érvelnek. Szerintem is van megoldás, de nagyon félek attól, hogy hány embernek nem jut majd belőle.

Csak itt a GYK-n össze lehetne szedni egy csomó társadalmi problémát (elmagányosodás, tartós munkanélküliség, depresszió és öngyilkos gondolatok, tehetetetlen toporgás), ami megmutatja, hogy a jelenlegi "bőségben" is hány ember szorult perifériára csak a first worldben, ahol elvileg jónak kellene lenni élni.