Szerintetek milyen ember vagyok/leszek a jövőben?

Imádom magam. Szerintem mint külsőleg mint emberileg a felsőbb kategóriába tartozom. Màs emberek nem igazán érdekelnek, persze vannak barátaim de ők inkább unaloműzésre és az egóm fényezésére szolgàlnak. Volt olyan akire azt hittem fontos nekem és bármit megtennék a boldogságáért (komolyan azt hittem) de mikor erre került sor egyszerűen nem volt kedvem bármit is tenni. Inkább cserbenhagytam. Mások lelki bajai taszìtanak. A legjobb barátaimtól is megszabadulok inkább ha rossz a lelki àllapotuk. De ha nekem vannak ilyen gondjaim elvárom a törődést és gondoskodást. Szeretek hazudni és manipulálni. A szüleimet is hülyére veszem mindenféle lelkiismeretfordulás nélkül. Egyébként gond nélkül el is adnám őket ha hasznot húzhatnék belölle.

Van egy szakmám, amiben kisegìtőként elhelyezkedtem és nagyon büszke vagyok magamra. De tudom hogy magamat nem tudnám ellátni "életképtelen" vagyok. Ha kidobnának otthonról végem lenne. A fejemben is vannak gondok, korábban kezeltek pszichiátrián. Most csak elég gyógyszert szednem és nem bántok senkit. Szeretek beszélni, baráti tàrsalgàssim 80%-a abból àll hogy mondok mindent ami eszembe jut. (Ezt csak akkor veszem észre ha szóvàteszik,de akkor sem zavar)

Valószínűleg önerőből sosem leszek képes fenntartani magam, mindig kell valaki akire ráakaszkodhatok.

Már tudom, hogy nagyon rossz ember vagyok, próbáltam vàltoztatni de nem ment. Viszont megtanultam megjátszani magam.

Szeretek belegázolni mások érzéseibe és gúnyolódni rajta,de ha velem művelnek hasonlót az rosszul viselem.

Simán eljátszom az empatikus törődő jó baràtot ha hasznot remélek belölle.

Depressziós szoktam lenni. Ilyenkor az öngyilkossàg is megfordul a fejemben mert nem akarok ilyen lenni. De ahozz gyáva vagyok :/ Pedig sok ember jobban jàrna valszeg ha örökre eltünnék.

L