Mit tegyek? Elrontom a jövőmet?

Kezdd el, és örülj neki, amikor kapod a jó jegyeket.

Fogj össze valakivel, osztálytársaddal , akinek uez a problémája v szeret tanulni, tanuljatok együtt, kérdezzétek ki egymást.

Gondolj arra, hogy nagyon jó érettségi jegyeket akarsz szerezni, és arra, hogy akkor azt tanulhatod tovább, ha jó irányba haladsz, amire vágysz

Gondolj arra, hogy több lehetőséged lesz az életben, hogy eldöntsd, hogy mivel foglalkozz, több pénzt független, szabad életed, jó lakhatásod lesz.

Próbáld megtalálni az érdekeset mindenféle tananyagban.

Keress rá tanácsokra, egy-két youtube-videóra, de ne 1,5 órás rantekre, hanem egy-két röviden összefoglalt tippet keress.

Ne ostorozd magad! Legalább rájöttél, hogy baj van! Ebből ki lehet indulni.

Arra gondolj, hogy milyen pozitív velejárói lesznek, ha jó jegyeket, érettségi osztályzatokat, sok pontot érsz majd el. Képzeld el magad főiskolai, egyetemi diákként, aki azt tanulja, ami érdekli. Képzeld el magad a jövőbeli szíved szerinti lakásodban, amit fenn is tudsz tartani, mert most elkezdtél tanulni.

Kissrác, elárulok egy titkot. MINDENKI elrontja a jövőjét. Ha nem ezzel, akkor mással. Párválasztással, üzleti döntéssel, munkahelyen, és így tovább. Ehhez képest az, hogy mit csinálsz az iskolában, semmiség.

És elárulok még egy titkot. Az életben a legkevésbé sem számít, hogy a szabályok szerint játszol-e. Az számít, hogy a feladatot megoldd, a célt elérd. Nem a szabályokat kell követni, hanem a lelkiismereted. Ha egy szabály akadályoz, nyugodtan lépd át: a legtöbb szabályt ugyanis csak önmagáért alkották, mert olyan szép. Természetesen nem mind ilyen, de ha egyszer egy komoly szabállyal találkozol, rögtön tudni fogod, hogy ez az.

Tehát ha puskázol az iskolában, ne fájjon! Én az érettségin puskáztam. Nem tudom, használják-e még a "zöld borítós" matematika példatárat. Azt, amelyiknek van két megoldás-kötete. Azt csináltam, hogy bekötöttem a példatárat jellegtelen, szürke papírba, és párszor falhoz vagdostam, hogy viseltes legyen. Aztán fogtam a másik kettőt, ugyanúgy bekötöttem, és pontosan "átmásoltam" a gyűrődéseket, szakadásokat. Az egyiket meg is ragasztottam, azt is ugyanúgy reprodukáltam a másik kettőn. Az érettségin aztán a megoldóköteteket betettem a padba, és folyamatosan cserélgettem őket. Nem vették észre, átmentem. Gondolod, hogy emiatt vannak most álmatlan éjszakáim? Dehogy vannak. Szoftvermérnök vagyok Montréalban, és a kutyát sem érdekli, hogy tudom-e a másodfokú egyenlet megoldóképletét. (Nem tudom.)

De ha már említettem, hol vagyok, ide költözött át egy neves színész, Hujber Ferenc is. Talán hallottad a nevét, sok híres filmben játszott, például a Valami Amerika sorozatban is. Na, hát Feri egy szép napon lazán odavetette a sajtónak, hogy soha a büdös életben nem járt színésziskolába, de még gimnáziumba sem, mert az érettségi bizonyítványát és a diplomáját is a feketepiacon vette.

Hujber Feri is megszegte a szabályokat. És akkor mi van? Szívműtétet végez vagy a kamerának bohóckodik? Rosszabb lett az alakítása bármelyik filmben? Dehogyis. Itt röhög a sok hülyén, akik belefeszülnek az életbe, és erőnek erejével, kínkeservesen próbálnak megfelelni a szabályoknak.

Igen, puskázz! Nem attól leszel jó gyerek, hogy bemagolod a sok hülyeséget, aminek 0 a gyakorlati haszna. Ki a fenét érdekel, mikor született Vörösmarty Mihály, meg melyik géntől lesz zöld az ecetmuslinca szeme? Hagyjuk már, hogy "általános műveltség". Ezek teljesen felesleges dolgok. Majd ha az iskola olyan dolgokat tanít, hogy hogy kell adóbevallást kitölteni, bírósági keresetet megírni vagy kire szavazunk a választásokon, akkor ugassanak "általános műveltségről". Ha Vörösmarty érdekel, majd megnézem a lexikonban vagy a Wikipédián. Ne nagyképűsködjön senki, mert ezer emberből egy ha tudja, és az is mi hasznát látja?

Sok tini van ezzel így és valahol nem baj. Pont a lázadás a természetes ilyenkor.

Leírom az én történetemet. Lehet, hogy csak nekem esett jól leírni, nem tudom, segítek-e vele neked vagy másoknak.

Én egy nagyon fura valaki voltam és a szintén nagyon fura, más osztályokba járó barátnőimmel lógtam.

Valahogy iszonyú erős megfelelési kényszer volt bennem: csendben lenni órán, nem inni a kiránduláson, mindenből megpróbálni a legjobb tanulónak lenni, nem késni.

Otthon 11-ig, éjfélig tanultam, hétvége mindkét napján is és pénteken is.

A humán tárgyak mentek nehezebben egy idő után, de a reált is sokat kellett gyakorolnom.

Kb 3-4 voltam humánból és 4-5 reálból, napi többórányi tanulással.

Amúgy a reált nem magoltam, a humánt viszont jellemzően inkább igen, ott nem láttam összefüggéseket.

Na jó, a reált is először megértettem, aztán bemagoltam, de ez legalább "értő-magolás" volt.

Aztán ott álltam 12. végén, 13. elején (nulladikos voltam), hogy szellemi pályára szeretnék menni, én szeretek tanulni, akár még kutatnék is.

Dehát nem fog az agyam, nehezen jegyzek és pláne értek meg dolgokat. A logikai készségem is gyenge. Így hogyan? Egyetemre szeretnék menni, de ki fogok esni...

Egy-két tanár, pályaválasztási tanácsadó tesztjei és az osztálytársak (sőt, barátok is) megerősítették, hogy khm nem a legjobbak a képességeim.

Így kerültem kényszerből egy gyenge büfészakra (ahol tanultam, ott tényleg gyenge volt a színvonal is), ami csak hellyel-közzel érdekelt.

26 vagyok, lassan 26,5.

Dolgozom, fenntartom magam, a háztartást.

Most próbálok korrigálni.

Közölték velem, hogy egyedül nem lehet megtanulni programozni és nem is biztos, hogy nekem való ez az egész. Ehhez képest, eddig tökegyedül eljutottam egy egész magas szintre. Mostmár azért járok hétvégi OKJ-ra is. De már nagyon fárasztó most korrigálni. Alig van életem miatt.

Viszont biztosan hülye vagyok, voltam? Ha igen, miért jutottam el egy nehéznek tartott dologban erre a szintre?

Nem lehet, hogy anno csak görcsöltem, rossz módszerekkel tanultam, tanulás közben nem koncentráltam?

Ja, ma nyelvet is tanulok. Nem vagyok hajlandó magolni. Játékos feladatok, szövegolvasás. Inkább százszor találkozzak egy szóval, mire megjegyzem. Nem magolok.

Osztálytársaim zöme 10.-ben (11. nálunk) nem tanult, csak a buli, pia, lázadás számított. Rossz jegyeik voltak.

12.-ben már kezdték komolyabban benni az őket érdeklő tantárgyakat, tanultak, faktokra és különtanárhoz jártak.

13.-ban szintén.

A legtöbben egyetemet végeztek, sokan mestert is, nem egy ember idegen nyelven, vagy jártak Erasmuson is.

A legtöbben már dolgoznak, elégedettek az életükkel, aki nem, az tanul még tovább. Nem én vagyok az egyetlen, aki most tanul, most korrigál.

Én meg mára azért időnként iszom, be is rúgok/csípek olykor, azzal versenyzem magammal, hogy minél több élmény érjen (bár erre jelenleg se időm, se pénzem), igyekszem eleget sportolni. Szeretem a kihívásokat és egyre kitartóbb vagyok, ami rám régen nem volt jellemző a tanulást leszámítva.

Tehát nem vagyok már a kinézetével abszolút nem törődő, mindig magoló, mindig jógyerek kislány.

A volt osztálytársaim meg rég nem a nem tanuló, felelőtlen tinik... Igazából akkor se voltak vészesen azok, csak én láttam úgy.

Mivel a modern oktatás úgy sz*r ahogy van, az egyetlen dolog ami engem motivál, az a pénz. Vagy jól tanulok, és lehet egy 5-600 ezres fizum, vagy minimálbérért gürizhetek a postán ahogy anno anyukám tette.

Én egy elképzelhetetlenül lusta ember vagyok, de ha arra ginfolok hogy mennyi szép helyre el tudnék menni, mennyi ruhát tudnék venni, máris meg jön a kedvem a tanuláshoz.

Egyébként kifejezetten én sem vagyok buta, ha tanulok 4-5 vagyok mindenből (kivéve matek, abból épp hogy meg van a 3as:)).