Kilógok a sorból?

23 éves vagyok, most élem azt az életet amit leírtál, de már most keresem a potenciális kiutat.

Ne értsd félre. Élvezem, de megadom a lehetőséget hogy megtaláljam a nagyőt, ami lehet nem létezik de legalább ahoz közelit.

Hiszen egyszer el fog jönni az az elkerülhetetlen törés pont, amikor nem nézeki elég jól vagy éppen már túl öreg vagyok ehez az életstílushoz.

Amikor már minden ismerősöm letelepedett és nem lehet ugyan úgy szervezni a találkozókat.

Amikor már csak 2 opció létezhet... de persze itt már rég nincs gyerek vállalás opcióként.

1. Megállapodok azzal aki van. Ami lottó .. Lehet viszonylag jó kapcsolat lenne vagy az igazi megnyugvás állapota ahol csak azért vagytok együtt hogy együtt legyetek valakivel.

2. Megtartom az önbecsülésemet, nem adok lejebb és magányosan élem le életem utolsó időszakát, ami lehet mondjuk 20 év is (mondjuk 60-80ig), ami rettenetesen sok úgy értelmezve hogy most vagyok 21 és ez lényegében az eddigi életem.

Nem lógsz ki feltétlenűl a sorból csak azon gondolkoznék el hogy még meddig akarsz így élni, mert eljön az a pont amikor ha akarsz sem tudsz majd megállapotni normális körülmények között.

Én is így vagyok. Igaz .. még fiatal, de ezekben az években kapkodják el az igazi főnyereményeket, azokat az embereket akik igazán élet végéig tartó boldog kapcsolatora vannak.

Ezekben az években tudom megcsinálni, hogy felmegyek a tinderre és hétfőn egy biologus, kedden egy jogász, csütörtökön egy mérnökl és mondjuk vasánap egy közgazdás hallgatóval találkozzak.

... és itt nem a foglalkozás van a fókuszban, csak szemléltetésnek írtam hogy milyen szinten sok lehetőség van új emberekkel való találkozásra külömböző hátterekkel, ami mondjuk később már limitált lesz.

Persze nem keresem a nagyőt, de nyitott szemmel járok és ha holnap összefutnék vele már kész lennék a házasságra, de akkor sem sértődöm meg ha a következő 5 évben kiélhetem magamat.

Szerintem járj nyitott szemmel.