Akik elveszettnek érzik magukat az életben, mitől éreznétek jól magatokat?

Ezt hogy érted? Én elveszettnek érzem magam, viszont szerintem nincs egyetlen konkrét válasz arra, hogy mitől lenne jobb. Talán ha több szeretetet kapnék az emberektől (és persze én is többet adnék), akkor kiegyensúlyozottabb lennék.

24/F

Se párkapcsolatom (és ebben a lelkiállapotban jobb is, másrészt valószínűleg reménytelen is jelenleg), a családdal is egyre több a konfliktus (életembe beleszólás).

A munkámat nem szeretem igazán és jelenleg kilátás sincs jobbra.

Szabadidőm nincs.

A baráti köröm nagy részét legszívesebben lecserélném (ha csúnyán hangzik is).

Pszichológusra se pénzem, se időm (alvás és más rovására menne, még rohanósabb élet). Valami jó pszichológust szeretnék majd, pénzért, de....

Akármit csinálok, nem változik az életem.

Bárhogy küzdök, lépek ki a komfortzónámból, az eredmény ugyanaz vagy épp rosszabb.

Fogalmam sincs, jó döntéseket hozok-e, megéri-e küzdeni azért, amiért teszem. Fogalmam sincs, mi válik hasznomra és mi nem.

Az eddigi kudarcaim, zsákutcáim, és az előttem álló példák miatt félek, rettegek hogy mostmár semmi se fog sikerülni és reményvesztett vagyok.

Tehát félek, úgy érzem, nincs talaj a talpam alatt és elveszettnek is érzem magam.

Egy nagy csoda segítene rajtam (eleve vannak olyan problémák, amiket jelenleg csak a csoda tudna megoldani).

Hirtelen történne valami, amitől megoldódna legalább az egyik probléma, hirtelen könnyűvé válna legalább az egyik harc.

De pár hónapja néha már azon gondolkozom, hogy egy negatív dolog is jobb lenne, amelyik másik élethelyzetbe dobna át, akár vakság, tolószék, vagy akár a halál....