Milyen érzés nagyon vékonynak lenni?

Gyerekkoromtól kezdve nagyon vékony voltam, nem kellett érte tennem semmit.Igaz, nem is sokat ettem, kevéssel beértem. Jó érzés volt.Könnyednek éreztem magam és energikus voltam.Szülés előtt még 45 kg voltam /168 cm .

Később felszedtem pár kilót, most ha fogyok, 55-nél megáll, ha hízok, 65-nél nem megy feljebb, de még gy sem látszom tlslyosnak mert összességében még mindíg törékeny az alkatom.Viszont az akönnyed érzés eltűnt sajnos.Aki világ életében nagyon vékony volt, az később szerintem az átlagos slyt is megérzi majd a lábaiban, ha hízik pár kilót.

a ruhák? Hát, arról nem nagyon tudok nyilatkozni.Sokminden jól állt akkor is, most is.Bár most jobban örülök, hogy kicsit jobban kerekedek ott, ahol kell, mégis csak nőiesebb, élettelibb egy ilyen alak, mint a tl sovány.Most már azért így 40 körül nem ehetem magam degeszre bűntetlenül, mert már jönnek a plusz kilók, bár lassan és alattomosan, szóval jobban kell vigyáznom.

Az első gondolatom az volt, hogy "borzasztó". Nagyon sokáig utáltam. Amíg suliba jártam, rendszeresen ezzel b..szogattak, de tényleg, nagyon durván, ki is lettek rúgva ezek az emberek, szóval tényleg minden nap sírva mentem haza. Voltak idősebb emberek, akik akkor azt mondták, hogy ugyan, majd megszeretem, és örülni fogok neki. Akkor ezt elképzelni se tudtam, de most mégis, én csodálkozok a legjobban, hogy ez mégis így lett. Fogalmam sincs, hogy miért, hogy hogyan, és hogy pontosan mettől kezdve, de amióta nem járok suliba, csak dolgozok, sokkal jobban érzem magam. Legalábbis a vékonyság miatt. Még mindig nem tudtam vele teljesen megbarátkozni, mert nagyon belém beszélték azokat a dolgokat, de igazából úgy vagyok vele, hogy inkább vagyok az átlagostól kicsit vékonyabb, mint mondjuk az átlagostól kicsit ducibb. Pl lábra és hasra már nem szeretnék hízni, sőt, a derekamat kifejezetten hájasnak látom, épphogy határeset. Karra még elfogadnék pár kilót.

Egyáltalán nem áll jól minden ruha, ez hülyeség. A vékony testalkat ritkán jár együtt nagy mellekkel. Szóval kivágott fölsők kizárva. Meg a magassarkúkat se szeretem, mert abban még vékonyabbnak tűnök. Viszonylag könnyen találok jó méretű ruhákat, bár az szokott a probléma lenni, hogy 36-os gatyákat hordok, ami jól passzol, meg derékban is jó, viszont 1) evés után nehezen húzom föl a cipzárt és szorít, 2) van, amikor rászorul a vádlimra és nehezen jön le. Viszont a 38-as az nagy lenne.

"Tényleg bármit megehettek, nem fog meglátszani?". Igen. Hogy én ezt régen mennyire utáltam... Most meg hálát adok apámnak, akitől ezt örököltem. Amikor megpróbálnak "kóstolgatni" manapság, mindig azt mondom, hogy ha tényleg, teljesen reálisan az alapján híznék, hogy mit és mennyit eszek, legalább 150 kiló lennék. És nem túlzok, tényleg bármit ehetek, nem látszik.

Nem sportolok. Amíg suliba jártam, "gyúrtam", de csak azért, mert abban reménykedtem, hogy az izomtól kövérebbnek fogok tűnni. Utáltam minden percét, de voltak kockáim, jó seggem, meg szép bicepszem...

173 cm, 55 kg, 20/L