A vallásos embereknek milyen érzés az a tudat, hogy a nemhívő barátaik el fognak kárhozni?

Azért valószínűleg nem jó érzés nekik és térítenek is.

Én kitettebb vagyok a térítésnek, mert régen kacsingattam a keresztény/keresztyén egyház felé.

Régebben is mindig kilógtam a sorból, nem volt igazán az enyém ez a dolog.

Mára az egyház tanításaival nem értek egyet és 5-10 perc Igemagyarázat, ima, vagy pár soros szöveg felidegesít.

Néhány barátnőmmel már fogalmam sincs, miről beszélgessek, hogy ne jöjjenek folyamatosan azzal, hogy Isten akarata így, Isten akarata úgy, ima így, ima úgy. Az egyikük valami szekta írott imáit meg szövegeit mutgatja állandóan. Hívnak gyülekezetbe állandóan.

Pedig alapvetően mindkettőjükkel beszéltem erről...

Persze erre is van kegyelemdöféssel felérő válaszuk: megértik, hogy most így érzem / a Gonosz miatt érzem így stb-stb.

Tehát nem képesek elfogadni, hogy én nem hiszek / nem úgy hiszek, de én fordítva hallgassam őket végig.

Mint vallásos ember mondom, nem fognak elkárhozni

A hited elsősorban a neveltetésed és kulturális közeged határozza meg, ergo az esetek jó részében nem rajtad múlik

Az ember tettei jobban számítanak, mint a hite

Mellesleg Ha tényleg csak a katolikus hit számítana, akkor a Föld lakosságának vagy 80%-a elkárhozna, tehát minden ateista és más vallásban hívő. Valljuk be igencsak egocentrikus Isten lenne az ilyen, és nem is kérnék belőle

Pont az ilyen hülye állítások miatt riad el mindenki a vallásoktól. Látszik hogy nagyon nem esett le neked a lényeg.

Baptista barátnőm egyszer még gimiben sírt, mert annyira sajnált minket (a barátait) , hogy a pokolra fogunk jutni. Egy időben állandóan imádkozott értünk.

Szóval gondolom, hogy rossz érzés.