Miért nem vagyok oda a kisbabákért mint a legtöbb ember?

Én nem látom őket szépnek, sőt, sokszor kifejezetten csúnyának.

A 3-4 éveseket meg kifejezetten rühellem, gáz vagy nem gáz, már a hangjuk is irritál. A visekedésük főleg.

Szerintem nincs veled baj. Szerintem ez csak egy általános, pici korunktól belénk nevelt reakció, hogy a babákat imádni kell meg olvadozni tőlük. Nos, én nőként undorodom a csecsemőktől és kerülöm őket. Az unokaöcsémet se találtam se cukinak, se szépnek, mikor született és megsúgom, a nővérem szerint is ronda a csecsemő a hat számmal nagyobb, ráncos bőrétől és puffadt, emberre még alig emlékeztető arcával. De ettől még szerette, ahogy egy anyához illik, és később, ahogy elkezdett nőni, én is megkedveltem a gyereket.

Viszont ha a buszon meglátok egy babakocsit, csak az jár a fejemben, hogy legalább addig maradjon csöndben, míg le nem szállok.

Le lehet pontozni, de ez van. Ez is csak egy vélemény.

Pont ma szállt fel villamosra egy csapat kisiskolás vagy ovis. Benyomorogtak az első ajtóhoz. Táskát nem vették volna le. És az se zavarta őket, hogy konkrétan a falhoz préselnek, a lábamon állnak, és ahogy ficeregnek, egyfolytában belém ütköznek. S hiába néztem csúnyán a kísérő tanárra, az ugyan nem szólt volna rájuk, hogy pl bent több hely van, esetleg orientálódjanak odébb. Aztán kövi megállóban szállnék le többedmagammal, és alig akartak a lépcsőről meg az útból odébb állni /leszállni, hogy le tudjanak engedni minket.

Íme egy újabb ékes példája a nevelésnek és a jövő figyelmes generációjának. De persze én vagyok a meg nem értő segg. Komolyan, hova butulunk még?