Miért kell még abba is belekötni, hogy hogy eszik az ember?

Pàrom szinte mindennap elmondja, én hadseregre főzök :)

Igaz, csak 3-an vagyunk, amit meg a 9 éves gyerek megeszik, nem mennyiség.

Ha vendégeink vannak, akkor sincs soha kicentizve sem a kaja, sem a pia, sem a süti.

Ha nàlunk valaki rohanva enne, azt hinném, fél, hogy neki nem marad.

Pedig sokszor nem kis tàrsasàgról beszélek, ha itt alszanak, a reggeli is bôséges, vàlaszték dögivel, ebédre szintén, de este se koplal senki.

Azért ha ràér az ember, kortyolgat pici bort vacsihoz, megállunk pàrommal, beszélgetünk, nevetünk, ha meg tàrsasàg van, előtte ugye pàlinkàzàs, véget nem érő dumálàs, senki nem fog hozzà kapkodva kanállal csörögni.

De az nem derült ki, hogy neked mi a gyors tempó?

Ha ráadàsul nő vagy, akkor viszont (nemhogy zavaró lehet màsnak) a legkevésbé sem elegàns.

Ezt nem én talàltam ki, etikettben bőven lehet arról is olvasni, étkezésnél mit hogyan illik.

Akkor nem tudom erre mit mondjak.

Az viszont még zavarhatja a többi embert, plàne ha jönne a következő fogàs, hogy te gyorsan végeztél, ők pedig még esznek, te ugye addig csak "várakozol".

Ja, de ez egy "piszmogó" embernél is lehet kellemetlen.

Asztaltàrsasàg 99%-a befejezte az első fogàst, egy ember nyammog még rajta.

Nyàron ugye kint eszünk az udvaron mindig, s ha vendégeink vannak, addig nem szoktam a leveses tányérokat behordani, elkezdeni leszedni, míg nem végzett mindenki, ergo addig a második fogàst sem hozom ki, nem tàlalom.

De ha valaki teszem fel 10-15 mp alatt bekanalazta a levesét, akkor neki (és nekem is mint vendéglàtónak/hàziasszonynak) kellemetlen, hogy csak ül ott.Hiàba kínálom még levessel ha nem kér többet.

Persze percre pontosan senki nem végez az étkezéssel, de azért valamennyire lehet igazodni a többiekhez.

Valamennyire gyorsan evők vagyunk, mondjuk azokhoz az emberekhez képest, akik nyammognak. Viszont engem is idegesít, ha valaki egy családi rendezvényen elkezd gyorsan lapátolni. A férjemnél is voltak ilyen gondok. Azért zavar, mert megfigyeltem magamon, hogy feszültté válok és én is elkezdek gyorsan enni. Aztán feltűnik, észreveszem magamon és szólok, hogy együnk lassabban. Ez a feszültség átragad rám a másik emberről. Nem tehetek róla, de így van. Mellesleg a férjemnek emésztési és gyomorproblémái vannak, nem mondom, hogy ezért alakult ki, de biztosan tudjuk, hogy nem tesz jót neki, ha nem rágja meg rendesen az ételt, csak lenyeli. A nyálban található enzimek segítik az étel lebontását, ha nem keveredik el rendesen, akkor a gyomor küzd. Nála ez van. Így rá szoktam szólni, hogy nem sietünk sehová, lassítson. Ezt ő elismeri és mondja, hogy igazam van. Akkor elkezd tudatosan figyelni.

Másoknál nem tudom mi a helyzet, csak azt írtam le, ami nálunk előfordul.

Nekem volt egy nagyon merev, megfelelési kényszeres munkatársam.

Ennek egyik "tünete" volt, hogy mindent irtó gyorsan csinált. Gyorsan járt, állt fel, ült le.

Ő evett irtó gyorsan, de úgy, hogy még a mozdulatai is kifejezetten kapkodóak voltak. Kapkodó, idegesnek tűnő (szerintem nemcsak "tűnő", hanem az is).