Ti elbírjátok viselni az öregasszonyokat?

Sok mindent nem tudsz tenni, max, munkahelyet váltani.

A leírásod alapján tipikus beszűkült, életükkel elégedetlen prolik a munkatársaid, úgyse fognák fel, ha elmagyaráznád nekik, hogy nem a cselédjük vagy és semmi közük a magánéletedhez.

am én rövid ideig rakodó voltam, na az volt kb. olyan volt, mint a te munkahelyed: a fiatalabb sofőrök normálisak voltak, a 60 körüliek egyszerűek, mint a szög. köpködtek, káromkodtak, és nagyjából annyira voltak képben a világ dolgaival, mint egy 10 éves.

képezd magad, válts munkahelyet. Ebben az országban a 60 körüliek nagy része iszonyúan primitív, olyanok, mint egy bunkó kisgyerek.

Nálunk is teljesen normálisak a nyugdíj előtt állók, szívesen vagyok a társaságukban. Szóval, igen, el bírom viselni az "öregasszonyokat".

Lehet, hogy csak érdeklődnek a kérdésekkel, nem szeretnének kihagyni a beszélgetésekből, s mivel nem beszélsz magadról, kérdeznek. Ha neked ez kellemetlen, mondd meg. Mellesleg, most olvasom, hogy új vagy. Meg szeretnének ismerni. A kellemetlen kérdéseket utasítsd vissza, kulturáltan, mi ezen olyan nehéz?

A feladatokat meg nem az öregasszonyoktól kapod gondolom, hanem a főnöködtől. Ha mégis a veled egyenlő beosztásúak osztanak rád munkát, mondhatod, hogy megcsinálod, ha a főnököd bíz meg vele, addig nem.

Kérdezz vissza, kérj tanácsot pl receptet vagy valami.

Mondd meg, hogy bizonyos dolgokról nem szeretnél beszélgetni.

Nem nagy cucc. Főleg beszélni akarnak. Felteszel két kérdést, aztán karácsonyig magyaráz.