Rossz útra mentem, nincs hivatásom?
válasza:Tévedsz, ha azt gondolod, hogy egy forgalmistának nem kell tanulnia - sőt! RENGETEGET KELL TANULNIA! Ha egyáltalán bekerülsz a felvételi körökön túljutva....
A MÁV-nál vannak a legkeményebb vizsgák és a legnagyobb követelmények és időszakos vizsgákat is kell rendszeresen teljesíteni, valamint a különféle szabályzatokat, utasításokat SZÓRÓl-SZÓRA VÁGNI és pl. a forgalmistának több száz dolgot fejben tartani egyszerre, miközben óriási a felelőssége, a stressz és ha rosszul dönt, akár még börtönbe is kerülhet. Mindezt 24 órás műszakokban, de 12 a min.
Szerintem előbb dolgoznod kell, tapasztalatokat szerezned, érned az igazi hivatásod megtalálásához és csak akkor fogod tudni, hogy mit bírsz, ha benne leszel és csinálod.
Ha úgy érzed, hogy az orvosi nem neked való, akkor tanulj szakmát, vagy menj el árufeltöltőnek és ahogy telnek az évek, majd megtalálod a helyedet - vagy nem, mert valaki még 40 évesen sem tudja, de legalább keresi....
Olyan meg nincs, hogy sehová sem jutsz, mert minden folyó a tengerbe ömlik egyszer és nem a cél a fontos, hanem az út. De te nagyon fiatal vagy még, kár aggódnod! :)
válasza:Szintén 19 éves vagyok, és nagyon hasonló dolgokról filozofálok már lassan fél éve. Bár nekem soha nem voltak orvosi ambícióim, én úgy érzem, a művészeti pálya zsákutcájában siklottam el, és egyelőre nem nagyon tudom, mi lesz ebből a kaotikus mixtúrából.
Na, de a lényeg. Inkább jobb most elgondolkodni azon, hogy mire lettünk teremtve, mint hogy diploma előtt 1-2 évvel derüljön ki, hogy alkalmatlanok vagyunk egy pályára, vagy történik valami váratlan, és ezért nem folytathatjuk tovább.
Szerintem természetes, hogy mindenkinek megfordul a fejében, hogy jó helyen van-e, hogy a jelenlegi élethelyzete köszönőviszonyban sincs egyelőre azzal az álomképpel, amit nagy elvárásokkal alkotott magának.
“Egyszerűen nem jó helyre jöttem” - Igen, a tanárok, a légkör, az iskola hangulata nagyban rányomja a bélyeget arra, hogyan teljesítünk, milyenek az emócióink.
Soha nem voltam annak a híve, hogy “ha megrohadsz, akkor is ki kell tartanod amellett a hely mellett”. Ha nem tetszik, ha úgy gondolod, vannak sokkal jobb helyek, ahol megszerezheted az összes szükséges információt sokkal emészthetőbb, normálisabb és nyugodtabb környezetben, akkor senki nem akadályoz meg abban, hogy válts.
Huh, hát lassan egy éve írtam ezt ki, és azóta sokszor összeomlottam, felkeltem, majd újra és újra.
Egyébként ősszel passziváltam, és úgy döntöttem kitalálom, mit akarok tényleg, elmentem pszichológushoz is. Az őszi időszakot a teljesen magamnak szenteltem. Életemben először repültem, eljutottam Portugáliába, és rengeteget törődtem a hobimmal, ami a zene. A helyi templomban még munkát is kaptam emiatt, és emellett visszajártam a régi zenesulimba, ahol segítettem a tanáraimnak, bevettek a városi kórusba is. A suliban töltött idő közben pedig megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha tanár lennék. Ez már korábban is felmerült, de mindenki lebeszélt róla, de pont idén indult először a biológia-ének tanári szak. Gondoltam ez nekem való, ezért beadtam a felvételit. Viszont közben rajtam van a nyomás, mivel sokan mondják, hogy ilyen okos embernek, mint nekem(nem értem miért mondják ezt), orvosnak kellene lennem, és utána is elvégezhetem a tanárit. Ami igaz is, csak hát visszajön az 1 évvel ezelőtti állapot:
Minek végezzem el az egyik legnehezebb egyetemet, ha tudom, hogy nem szeretnék most orvos lenni. Hátha közben megtetszik? Presztízsből? Ezekre nem kapok választ, és valószínűleg nekem kell megválaszolnom. De azért beadtam újra az orvosira is. Most pedig még döntenem kell, de legalább van valami út. Legszívesebben csak jövőre kezdenék bele, amikor biztosabb, de sokan mondják, hogy sose igazán biztos, és az évek is elmennek. Picit talán úgy érzem, hogy a tanárként több örömet találnék a munkámban, jobban illene az elképzelt életformámhoz, a gyerekek között is jobban érzem magam, mint ha orvos lennék. Mert utóbbi esetben talán csak a diplomám miatt örülnék, hogy íme, megcsináltam az orvosi egyetemet. Viszont lehet, hogy csak orvosként jönnék rá, milyen jó orvosnak lennem, aztán a tanársággal járok pórul.
Viszont ha nem indulok el valami felé, egyik sem derül ki. Ilyen az élet. Merni kell tenni, és a hibákat elismerni és kijavítani, vagy pont örülni, hogy erre indultál. Azt mondják sose késő, remélem igaz.
Szuper, hogy így keresed a helyed.
Szerintem próbáld mindegyikbe bele magadat, hogy milyen lenne, jó lenne ha a kis is tudnád próbálni, esetleg kérd ki már végzettek véleményét, tapasztalatait, az is sokat segít.
Az orvosi és a tanári is nagyon szép hivatás, csak próbáld eldönteni ,melyik vagy te, melyiket csinálnád szívesen évekig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!