Megfertőzött a fogyasztói társadalom?

Gyerekként megszoktam, hogy az új ruha, új cipő, édesség, mozi olyan dolgok, amik különleges alkalmakkor járnak.

Bár most anyagilag jobban állunk, nem lettek magas igényeim. Nyilván emiatt.

A technikai dolgok egyáltalán nem érdekelnek, telefonom se lenne, ha nem lenne alap a mai világban. Másom viszont nincs, a számítógépem minden egyes része használtan került hozzám, úgy lett összerakva itthon több gépből.

(Nem én csináltam, sajnos nem értek hozzá)

Ruhákat venni nem szeretek, mivel egyedül a vintage dolgok tetszenek, ilyesmit meg nagyon ritkán találok.

Sminkelni csak nagyon keveset szoktam, a bőrápolásban, hajápolásban inkább a natúr vagy "tiszta" dolgokat keresem.

Ha tényleg nagyon odafigyelnék, hogy sose vegyek semmit soron kívül, akkor szerintem max 2000Ft-ra jönne ki havonta a költségvetésem ilyen téren.

Viszont én se tudom mindig megállni, hogy ne vegyek semmit. Van, hogy meglátok valamit (legyen az egy pár fülbevaló, ajakbalzsam, valami szép lakásdekor), és nem hagy nyugton, szeretném.

Ilyenkor mindig rosszul érzem magam valahol, mert megvenni valamit nem eredmény. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy pénzköltés helyett inkább leülök tanulni, nekiállok tornázni, kitakarítom a lakást, mert elkölteni X ezret nem eredmény, megtanulni egy nyelvet, megcsinálni egy gyakorlatot helyesen, rendet tenni a lakásban, de még elolvasni egy könyvet is nagyobb eredmény, mint megvenni egy harmadik díszpárnát.