Léteznek még rajtam kívül olyan emberek, akik azért akarnak sok pénzt, hogy ne kelljen dolgozni?

szerintem sokan vannak így...

én pl élveztem a sulis időszak alatt a lazulást...

3 éve dolgozok főállásban, van pár ötlet és 1-2 projekt amin dolgozok is és az egyikben van egy dollár milliókat érő dolog, de nem fogom eladni...

úgy is lesz sok lehetőségem arra, hogy pénzt csináljak, még úgy is, hogy nem akarok...

a pénz szükséges a mai társadalomban, de nem szabad a rabjává válni, függőségi kapcsolat van, mert függ az ember a pénztől valamilyen szinten, de ezt lehet kezelni anélkül, hogy vérszemet kapjon valaki...

én azon gondolkodom, hogy mire fogom költeni az első milliárdom, vagy mit fogok venni, amikor elérem...

sokan azt hiszik álmodozok csupán...én meg tudom, hogy mekkora érték lesz a kezemben...

DE miután elértem a sok pénzt, akkor sem fogok meghülyülni...

régóta elég jól keresek mégsem kaptam vérszemet, havi több százat keresek mégis 80-100 körül vannak a kiadásaim és nem érzem, hogy szórnom kellene a pénzt...

engem nem izgat a pénz, informatikusként nekem az 1 millió, az 1 milliárd csak egy szám, sokan úgy képzelnek el 1 milliót, mint a filmekben van: 1 táska pénz

pedig forintban 1 millió nem olyan sok, sőt...

meg ha belegondol az ember 1 millió a mai világban nem akkora összeg...

sok apróságot lehet venni rajta, de pl 1 komolyabb kocsit, házat már nem...

sokan nem elég érettek a pénzhez, főleg milliárdokhoz nem...

nem szabadna megváltozniuk az embereknek rossz irányba a pénz miatt, mégis sokan sajnos így tesznek

ismertem olyat aki örökölt pár milliót és a család (még a saját apja-anya is!!!) csak a pénzt látta a srácban...gusztustalan, hogy egyes emberekre hogyan hat a pénz...

23F

No kérem én egy ilyen antikonzumer-hedonista hibrid vagyok. :D (46F)

Vannak az életben, amiket imádok és nem szívesen mondanék le róla, ugyanakkor úgy az élet területének 85-95%-ával úgy vagyok, hogy manipulálhatatlan és "öntörvényű".

Ezeket kifejtem, de az eredeti kérdésre a válaszom az, hogy én a munkát csak egy eszköznek látom azokra az esetekre, amikor másképpen nem tudom létrehozni az életemhez szükséges javakat. Így előbb eladom az időmet, energiámat pénzért, majd ebből vásárolok olyan javakat, amiket nem tudnék egyénileg előállítani. Valljuk be, ilyen azért sok van.

A hasznos, egyben szórakoztató elfoglaltság (ami lehet munka is) az nálam a HIVATÁS. Na az az, amikor nem a betevőért keccsölsz, hanem örömödet, sikerélményedet IS leled a feladat elvégzésében. Nekem is van ilyen, bár az nem jövedelmező, ugyanakkor roppant hasznos.

Az antikonzumer-hedonista hibrid modell, nálam:

Szeretek autózni, de sosem cserélgetem őket sűrűn, csak ha már gazdaságtalan lenne tovább működtetni. De imádom. "Fénykoromban" volt olyan autóm is, amiért rengetegen irigyeltek, de az is hosszútávú dolog volt.

Engem sosem szédít meg, ha valamiből "kijön" vagy "megérkezik" az ÚÚÚÚÚj. És akkor mi van? Meddig új egy ájfon? Egy év múlva már a múlt. Miről beszélünk?

3 éves mosógépek rozsdás tetővel? Akkor inkább apám 35 éves Hajdú Energomatja. Ugyan picit több áramot és vizet fogyaszt, mint egy A+++++++, de az ökolábnyoma azért jobb egy 40 évig élő gépnek a 2-3 évente cserélendőkhöz képest.

De kb mindennel így vagyok, a mobiltelefonnal, a háztartási vegyszerekkel, ruhákkal stb.

Nem járok shppingolni, csak szükségletből vásárolok, ám az igényeimet nem nyomom el.

Ha sok sok sok sok pénzem lenne, akkor nem munkáznék, max hivatásoznék, de többet nagyságrendekkel akkor sem költenék.