Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Ha valaki zárkózott, az már...

Ha valaki zárkózott, az már sosem lehet "normális"? L

Figyelt kérdés

Tudom, hogy valami nincs velem rendben, nem tudom, hogy ez csak sima zárkózottság, introvertált jellem, esetleg talán autizmus, vagy más hasonló. Pszichológushoz jártam, azt mondta, felesleges utánajárni, semmivel sem lesz könnyebb az életem, ha kapok egy diagnózist, sőt.

Viszont elég komoly szocializációs problémáim vannak.

Ha valamit el kell intéznem, képes vagyok percekig állni az ajtó előtt, mielőtt be mernék kopogni.

Illetve egyetemen is ha órán felszólítanak, van, hogy meg se tudok mukkanni, pedig tudom a választ. Nem szeretem az embereket, utcára, boltba se szívesen megyek.

Nem tudok lazán, kötetlenül beszélgetni idegenekkel, a "semmiről" úgymond még ismerősökkel se.

Olyan mindennapi dolgok esetén is kellemetlenül érzem magam, mint pl a ruhavásárlás. Nem is megyek szívesen.

Anno a munkahelyemről is állítólag azért tettek ki 6 hónap után, mert nem voltam elég extrovertált (kávézóban dolgoztam).


Ma egyetemmel kapcsolatban kellett valamit elintéznem, de 5 perc eltelt, mire valahogy kinyögtem, mit keresek ott (fogadóórán voltam bent), és mit szeretnék.


Telefonálni ki nem állhatok, és barátkozni sem tudok senkivel. Egyetemen amikor az egyik csoporttársam nyitni akart felém (haza akart kísérni) csak csendben mentünk egymás mellett, mert megunta, hogy ő beszél én meg csak hallgatom, mintha néma lennék vagy értelmi sérült.

Holott annyiszor eldöntöm, hogy ma máshogy lesz, ma már kimegyek az utcára, ma már szólok az emberekhez. Aztán mégsem megy.


2019. márc. 27. 15:46
 1/10 anonim ***** válasza:
Megértelek, én is hasonló voltam. Meg valamennyire még vagyok is. De már szép lassan, de biztosan lábalok ki belőle. Már tudok beszélgetni idegenekkel az utcán, ha erőt veszek magamon.
2019. márc. 27. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
Komfortzónád el kell hagynod. A tudatalattidban ez elvan ásva mélyen hogy te ilyen vagy ami nem igaz. Azaz mindenki tud annyi interakciót tenni amennyi jól esik neki de ha nem jó lehet bővíteni. Nincs sajnos erre más megoldás. Illetve ami még fontos az önbizalom,önszeretet. Tudom miről beszélsz, mert én pont ugyan ilyen voltam fiú létemre. Mivel nem volt önbizalmam,kisebbségi komplexusban szenvedtem meg nem szerettem magam, így egyértelmű hogy mindenhol utáltam lenni kivéve otthon egyedül, de miután rájöttem hogy ez nem helyes hogy se célom, semmi interakció nem volt változtattam. Elkezdtem szeretni magam,edzeni..stb és szép lassan kilépni a komfortzónából. Nem kell pszichológus, elég ha őszintén de tényleg őszintén megválaszolod magadnak mi az amitől félsz, mi okoz gyomorgörcsöt,miért blokkolsz le. Én megkaptam a választ az én részemről. Remélem tudtam vagy tudok segíteni, mert szeretek a mentalitással foglalkozni. :) 21/F
2019. márc. 27. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 A kérdező kommentje:

Nagyon el tudok fáradni az ilyen kötelező társalgásoktól, ezért is igyekszem kerülni. Míg más feltöltődik, én kimerülök ettől.

Én is tornázok, csak tegnap megerőltettem a lábam, és most ezért is ülök itthon és gondolkodom felesleges dolgokon.

Céljaim vannak, imádom az egyetemet, szeretek tanulni, csak ne kéne kérdéskre válaszolni szóban.

2019. márc. 27. 16:18
 4/10 anonim ***** válasza:

Sok hasonló kérdést olvastam már gyakorin, de egyiknél sem éreztem igazán a hasonlóságot a saját problémámmal, ellenben most ezzel. Az a megfogalmazás az elején: "nem tudom, hogy ez csak sima zárkózottság, introvertált jellem, esetleg talán autizmus, vagy más hasonló" mostanában az én fejemben is megfordult.


Eddig csak szorongásnak hívtam, régen sokat olvastam a szociális fóbiáról, akkoriban azt hittem hozzám hasonló problémája nincs senkinek, de néha úgy érzem ez komplexebb egy egyszerű fóbiánál. Van úgy hogy otthon vagyok huzamosabb ideig, és mikor újra emberek közé kell mennem, interakcióba lépni velük, elfog valamilyen pánikszerű hangulat, gyomorgörcsöm lesz, és legszívesebben nem tenném. De a világ elvárja hogy tedd, mert te leszel a sz*ralak ha nem teszed.


Én kétszer kezdtem el az egyetemet, mindkettőt jórészt emiatt hagytam ott (te legalább nem adod fel, és kitartást), munkahelyekből is emiatt lesz egy idő után elegem. Persze mindenféle elfogadhatóbb kifogást kitalálok, hogy ki lehessen magyarázni, de azt szörnyű olvasni, hogy emiatt még képesek kirúgni is valakit...


Számomra sokkal égbekiáltóbb kérdés az, hogy mivel egyre több emberről derül ki hasonló, egyre többen ismerik- és vállalják fel magukról, hogy valami nincs rendben, a világ még is úgy tesz, mintha semmi nem lenne. Szimplán elmebetegeknek vagyunk bélyegezve és ha nem tudunk beilleszkedni, akkor ássuk el magunkat? Így barátokat is képtelenség szerezni, mindennapi problémákat szó szerint szenvedés megoldani - és a környezetünk magasról tesz erre, azt látják hogy nincs rendben valami, de senki nem segítene.


Megoldás talán az lenne, hogy éjjel nappal a komfortzónánkon kívül legyünk, mint ahogy egy korábbi válaszban is olvastam, akkor talán egy idő után átalakulna a személyiségünk és minden klappolna, de sajna ez csak álom marad..

2019. márc. 27. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:

Hát nem egyszerű az biztos, én is ugyanilyen vagyok.

28F

2019. márc. 27. 16:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
Én ugyan még csak gimis vagyok, de már elmúltam 18 és érzem, hogy egyre több felelősség hárul rám. Egyre több mindent várnának el tőlem, hogy intézzem el, oldjam meg egyedül és emiatt néha eléggé magamba tudok roskadni, amiért a szüleim nem lehetnek rám büszkék, mert egy teljesen életképtelen, önállótlan kis mócsing vagyok, akinek mindent a feneke alá kell tenni, mert magától nem mozdul. Viszont senkinek, mégcsak fogalma sincs arról, hogy mit élek át különböző szituációkban, amikor rámtör a heves szívverés, lever a víz, a számat alig bírják elhagyni a szavak, az agyam folyamatosan a lehető legrosszabbra gondol akaratlanul is. Néha úgy érzem sosem lesz belőlem normális felnőtt és ez eléggé el tudja venni az összes életkedvemet. Néha még az álmaimban is megjelennek kínos helyzetek, ezért is különösen félek kilépni a komfortzónámból.
2019. márc. 27. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
0%
Divat lett mára a depizés, az antiszociális élet, vagy mi 'fene?
2019. márc. 28. 03:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 A kérdező kommentje:

Persze, 7-es.


Kár, hogy az idegen szavak helyes használata továbbra sem lett divat.


Nézz utána, mit jelent az antiszociális, csak hogy megtanuld végre.

2019. márc. 28. 09:22
 9/10 anonim ***** válasza:
0%

" Nem szeretem az embereket, utcára, boltba se szívesen megyek."


A saját szövegedet nem tudod értelmezni?

Én ismerem a szó jelentését, keress rá. :)


"Beilleszkedni nem tudó, közösségtől távol maradó (személy), aki nem szívesen van más emberek társaságba" [link]


Tessék a forrás.

Veled tényleg gondok vannak. :)

2019. ápr. 1. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
0%
Attól, hogy lepontoztok, még igaz lesz. :)
2019. ápr. 2. 07:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!