A legtöbb emberbe miért van belekódolva hogy automatikusan belerúgjanak a gyengébbe?

Hát igen, amióta a mostani munkahelyemen dolgozom, én is rendszeresen felteszem magamnak ezt a kérdést.

Van ott egy 4-5 fős társaság, akik már az első napjaimon eldöntötték, hogy engem utálni fognak, holott nem is nagyon beszéltem velük és nem tettem nekik keresztbe semmilyen téren. Mindössze kicsit csendesebb voltam (elvégre egy tök idegen társaságba csöppentem bele, és nekem nem megy egyről a kettőre a feloldódás) és hát igen, az első néhány hétben sokat bénáztam, ez pedig csak rátett egy lapáttal arra, hogy lenézzenek.

Azóta a többi kolléga nagy részével már kialakítottam egy egész jó viszonyt, de ez a pár hülyegyerek még mindig ott köt belém, ahol tud. A hibáimat és a munka során elkövetett apróbb bakijaimat felnagyítják, beszólogatnak ha elmegyek mellettük és hébe-hóba még a műszakvezetőnél is próbálnak áskálódni ellenem.

Már előttük is voltak haragosaim, de náluk legalább meg tudtam határozni, hogy mi a bajuk velem. Ezek meg szerintem csak szimplán gonoszok.

25/F

80% Ezek az emberek olyanok, mint a gyerekek.

Velem hasonló történt egyetemen. Pár lány elhatározta, hogy nem vagyok nekik szimpatikus, és kicsinálnak. Ezzel kezdődött az első évem. Beszólogatás, kiröhögés. Emlékszem egyszer bulin bort öntöttem egy pohárba és óvatosan próbáltam, kiskirálynő látványosan forgatta a szemeit és megjegyzést tett, lassú vagy stb., félre is ment a bor, hát de ügyetlen vagy, harsogó összenézős kiröhögés. De persze voltak durvábbak, külsőmet cikizték, amikor beszélgettem az egyik fiúval, aki a lakótársuk volt, körbeálltak és teljesen elmebeteg módon néztek rám (jó ez így viccesen hangzik utólag, de akkor félelmetes volt), stb.

Amikor látták, hogy csak ők-meg az udvartartásuk fúr, és másokkal kijövök, próbáltak közeledni felém. Én hülye megbocsájtottam, rákérdeztem az egyiktől, hogy miért tették pokollá az életemet...a válasz: "Hát egyszerűen rád néztem és mondtam magamban, hogy na ez a lány gáz, fúj, soha." Mindezt teljesen természetesen közölte az elkényeztetett csitriagyú leányzó. Mondtam neki, hogy ilyen indokkal bántani valakit már általános iskolában is (meg úgy az egész viselkedésük) szánalmas. Nem értette, nem fogta fel. Közben mindig arról harsogott, hogy mekkora empátiával rendelkezik.

Érdekes, hogy mindkét lány úgy nézett ki, mint egy kis tündérke.

Aztán hála Istennek sikerült az évek során megutáltatniuk magukat másokkal is.