Most akkor "hópihe" vagyok vagy "nyuszi"?

Egyre többet hallom mostanában a "Hópihe" kifejezést ha mondjuk valaki felháborodik valami jogtalanságon és beleáll egy vitába.

Viszont ha valaki nem áll bele egy vitába sem, csak bámul szótlanul. Azt meg nyuszinak hívják vagy puhap*csnek.

Nem értem melyik jelzőnek kellene megfelelni.

A személyiségem mindig is kiállt azért ha velem vagy valakivel igazságtalanság történik.

Csak egy példa.

A munkahelyen műszak végén 10 percre elvonulok a wc-re. Nincs nagy vagy kis dolgom, csak úgy leülök a lehajtott deszkára és zenét hallgatok közben figyelem az időt hogy ne legyen több mint 10 perc.

Nagyon sokan szoktak így eltűnni. Van aki fél óránként kijár dohányozni 5 perceket.

Személy szerint nem dohányzom, viszont jól esik az a 10 perc mert egész nap nem mozdulok ki a műhelyből csak a rendszerinti szünetekben.

A sorvezetőm megszólt érte hogy szerinte nem kellene kijárjak ilyen hosszú időre és hogy mit csinálok ezalatt az idő alatt.

Erre az volt a válaszom hogy ha a többség kijárhat dohányozni, akkor nekem miért nem jár ez a kis idő, ráadásul wc-re megyek.

Az volt a válasza hogy ezért az időért engem fizet a cég, miért nem a szünetben intézem el?

Azt mondtam amit előtte, ha a többiekre nem igyanaz a szabály vonatkozik akkor végül is valami oknál fogva meg vagyok különböztetve?

Azt mondta hogy én egy "hópihe" vagyok és nem akar velem beszélni többé.

Mások is értesültek erről és azt mondták hogy nem tudok hallgatni, látszik hogy a generációm nem volt katona. Nem tanultam fegyelmet és hallgatást.

A másik példa amikor történik valami konfliktus és én nem érzem úgy hogy ebbe bele kellene állnom, akkor valamelyik munkatársam puhap*csnek nevez mert nem merek kiállni magamért.

Azzal jönnek hogy nem vagyok elég tökös hogy visszaszóljak.

Szóval nem igazán értem mikor vagyok hópihe vagy nyuszi.

Vagy netán nem érzek rá igazán mikor kellene konfrontálódnom és mikor hallgatnom bölcsen?

33/F