Ez rendben van még, vagy másképp kéne levezetnem?
Gyakran van erőszakos és agresszív gondolatom, ezeket általában versben fejezem ki, rajzolok, festek, novellákat írok. Így kordában tudom tartani magam.
Szerencsére olvashatóak is, általános iskolában, középsuliban is jártam irodalom- és nyelvtan versenyekre (bár nem mintha ezeket bármikor fel merném vállalni, vagy kiadatásra küldeném.) :D
Néha ebédszünetben is skiccelek, írogatok, a kollégák pedig kíváncsiak, mindig én vagyok, aki egyedül ebédel a sarokban.
Persze nem mutatom meg senkinek, mindig a tálcám alá, vagy a zsebembe gyűröm a cetliket.
Hallom, ahogy kibeszélnek, hogy rejtegetek valamit, folyton faggatnak, mit kapkodok, mikor közelíteni kezdenek felém.
Szerintetek mást megoldás kellene? Nyilván festeni csak otthon szoktam, de ha meló közben törnek rám a gondolatok, muszáj vagyok következő szünetben kiírni magamból, különben szinte már fizikailag rosszul kezdem érezni magam, sőt olyankor türelmetlenebb is vagyok másokkal, gyakrabban zörrenek össze másokkal.
válasza:Nincs ezzel semmi baj, sőt! Sokkal jobb, mintha bántanál valakit.
Honnan van benned ez a sok feszültség és agresszió?
Bántottak gyerekkorodban? Rossz élményeid voltak?
válasza:Nagyon jó, hogy ilyen ártalmatlan önterápiás megoldásokat találtál. Javaslom, hogy:
1. Folytasd!
2. A továbbiakban se mutasd meg a kollégáknak az írásokat, hacsak nem éppen publikálásra készülsz. Az agressziból hülyeségre következtetnének.
3. Egyenesen mondd meg nekik, hogy írogatsz, de szigorúan az asztalfióknak, és semmiféle szándékod nincsen nyilvánosságra hozni az eredményt!
4. Ennek az agressziónak van valami oka, ami miatt érdemes lenne egy terapeutával ezt átbeszélni. Akkor is lehet, hogy a művészterápia lesz a javasolt kimenet, de lehet, hogy végleges megoldást is lehet találni. Persze, akkor lehet, hogy elveszik az ihlet, node amúgy is csak magadnak írsz elvileg.
Kései Sirató:
Csak annyi rossz élményem volt gyermekkoromban, mint mindenki másnak. :)
Régebben is természetes volt, hogy bántották az embert, megalázták, mégsem lett senkiből elmebajos.
Visszatekintve, nem tudom miért lehetnek agresszív asszociációim, mert ritkán fordul elő, hogy csak egy bizonyos személyre koncentrálódik az elképzelésem.
Úgy értem nem haragból, dühből, bosszúvágytól hajt, hanem egyszer csak bekattan valami, és akit meglátok/akit elképzelek, azzal viszem a gondolatom.
A második választ is köszönöm, eddig az "önterápia" sikeresnek bizonyult. Sőt mostanában észrevettem, hogy minél tovább tart egy gondolatsorozat, az utána következő időszakot nyugalom jellemzi. Csütörtök este lefekvéskor, egész éjjel, 6 órán át csak feküdtem az ágyban és gondolkodtam. Nem volt kellemes élmény.
De most már szombat van és semmi nem jött elő. Olyan, mitha kiéltem volna magam akkor, s ezzel most így elteltem egy darabig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!