Miért vagyok ilyen mohó? Hogyan tanulhatnék mértékletességet?

Szerintem csak a saját károd útján fogsz rájönni, hogy hogyan tarts önkontrollt.

Ezalatt azt értsd, hogy meg kell tapasztalnod a "jónak" vélt dolgoknak a "rossz" oldalát. Egyszerű példa: gyerekként imádtam a gumicukrot, annyit ettem sunyiban, hogy rendesen belebetegettem, hánytam több napon keresztül, azután, hogy helyre jöttem többet nem faltam, csak pár szemet eszegettem. Ez nem csak étellel, hanem sok mással is megtörtént, azaz, hogy lett komolyabb negatív élményem, de ez helyre tette bennem a dolgokat. Persze ez egy folyamat, az élet előrehaladtával és különböző események hatására tapasztaltam meg, hogy mik a saját limiteim és mik a környezetemben résztvevőké, bár a környezethez még hozzá kapcsolom azt, hogy aki részesült némi társadalmat/kultúrát/etikát érintő tanórán vagy egyéb eszmecserében, annak nem olyan nehéz elsajátítania az önuralmat, sőt egyenesen más kárából kell megtanulni, hogy meddig mehetsz el. (Azaz olyanokra gondolok mint egyes rendezvények/események pl esküvő- a legtöbb klasszikus jellegű esküvőn nem nézik jó szemmel azt, aki fehér kirívó ruhában jelenik meg mert ez afféle tiszteletlenség a menyasszony felé, temetésnél meg ha vki rikító színekben jelenik meg. Vagy ott vannak a törvények betartása- nem kell ahhoz magadnak is kipróbálni a lopást, hogy tudd mi vár rád. De akár Pista bácsi házában uralkodó íratlan szabályokat is ide sorolom, ugye ha nem tartod be akkor a kapcsolat megszakadásához is vezethet a dolog vagy egy adott személlyel való viselkedés is fontos stb...)

Miért vagy ilyen mohó? Az emberek nagyrésze telhetetlen. Sosem elég az amilye van, sőt fél, hogy elveszíti azt vagy nem lesz ideje rá később. Ez kb olyan effektus, amikor a kutya örzi a kajáját, pedig már rég jól lakott, de a legyet is megugatja, ha rászáll. Holott nem kellene ezt a viselkedést tanusítania mivel mindig biztosítva van számára az étel. Ez lehet, az embereknél is valamennyire ösztöni reakció. Én ugyan nem tudhatom, de az is meglehet, hogy valamiből hiányt szenvedtél/szenvedsz és próbálod kitölteni azt az űrt. De az is meglehet, hogy ez már valamiféle kényszerbetegség, vagy egy elvonási tünete valami másik dolognak. Nem tudom, hogy ismersz-e közelről ex drogost (alkoholistát, láncdohányost, folyamatosan kávé vedelőt vagy kábítószerest), na náluk gyakori az, hogy vmit a kezükben kell tartsanak, vagy matatnak, esetleg még az adott testtartást is felveszik, a kábszeresek meg másik féle pszichésen addiktív dologgal/cselekménnyel helyettesítik az előzőt pl. Üdítők/nasik, egyes személyekre való "tapadás", vagy akár a munkába való temetkezés, vakmerő vezetési stílus, kirívó magatartás stb... A lényeg az, hogy az "átlagos"/hétköznapi örömet okozó dolgok nem adják meg nekik azt az egyedi érzést, ezért kell vmi "extrém" élmény. De mondjuk ezt kevesen értik meg, főleg akik nem kerültek ilyen helyzetbe.

Gondolkozz a múltadon, hogy ért e valami komolyabb sérelem, és azon, hogy mi milyen örömet ad és annak az a cselekménynek mely szakaszában érzed jól magad. Önmagadban kell megkeresned az okot, csak úgy tudsz ezzel megbirkózni, ha tisztában vagy vele.