Minek tanulhatnék tovább, mit dolgozhatnék, ha egy csődtömeg vagyok?

Én is pont ugyan ebben a helyzetben vagyok. Csak kisgyermekgondozó szakon vagyok. Jelenleg az az elképzelésem, hogy mentős leszek.

17/L

Én azt tudom tanácsolni, hogy ezen ne rágódj. Eén is ilyen voltam, mindent megtanultam, 5-ös voltam, de rá két hétre egy szóra sem emlékeztem soha. Leérettségiztem sikeresen, majd elmentem egy 2 éves OKJ képzésre. Sajnos november közepén ott járok, hogy hiába az érettségi és 2 szakma, nem tudok az életemmel mit kezdeni.

Mindenhova csak diákot vagy nyugdíjast keresnek, máshoz meg mindenhez főiskolát, egyetemet, jogosítványt és emelt angolt.

Persze, aligha hinném, hogy a pályakezdők nagy része ezzel rendelkezne, ahogy én sem.

Így itt vagyunk novemberben és még nincs munkám.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne rágódj ilyeneken. Az élet úgyis azt mondja, hogy "nana, nem úgy van az ám, ahogy elképzelted", és onnantól bomlik az egész.

Ne aggódj ilyeneken, mert felesleges, majd jön minden magától.

22/L

Na ez egy érdekes kérdés, örülök, hogy megtaláltam.

Először is tudnod kell, hogy közel sem vagy csődtömeg, sőt, a korosztályod felénél már előrébb vagy, mivel te legalább akarsz valamit kezdeni magaddal, csak még nem tudod, hogy mit is pontosan. :D

Fel kell tenned magadnak néhány kérdést:

A veszély és izgalom karrierként vagy életstílusként szeretnéd, hogy jelen legyen az életedben? Kötöttségekkel vagy azok nélkül szeretnéd tenni amit teszel? Mennyire fontos neked ez? Mik lennének a határaid és mennyire akarod feszegetni őket? Rengeteg ötletem van a számodra, de nem tudom mennyire fogod értékelni őket. :D

Itt egy pár:

Kaszkadőrködés - karrierközpontú és kötöttségekkel teli munka, rengeteget kell tenni azért, hogy sikerüljön elérni céljaid benne, és a sok védőeszköz meg papírmunka ami vele jár talán el is vesz az élvezetből, ha nem szereted őket.

Gördeszkázás - életstílus, az, hogy mennyire veszélyes csak rajtad áll, kötöttségek csak akkor vannak, ha kisvárosban csinálod, mivel ott nincs annyi lehetőséged kihasználni a területet

Graffitizés - futni a zsekák elől rohadt jó móka lehet, amíg el nem kapnak, vagy talán még az is poén, itt mérlegelheted, hogy mennyit ér meg neked a szabadságod, de természetesen illegális bűncselekményre sarkallnom téged, szóval ezt odarakom a mondat végére : csak saját tulajdonra fújj :DDD

Csatlakozz punkokhoz - napi szinten beosontok valami elhagyatott helyre, összetűzésbe keveredtek nagyjából mindenkivel aki lélegzik, kb. a veszély és izgalom a mottója az életmódnak.

Parkour - ezt gondolom nem kell elmagyaráznom, eszméletlen érzés lehet több tíz méter magasan ugrálni.

De most akkor ráfekszem arra, ami veszélyes lehet és munkaterület is, mivel a szakterületet kérdezted:

Nyomozó vagy ügyvéd (főleg durvább ügyekben, Borsod és Szabolcs megye előnyben)

Rendőr-mentő-tűzoltó, akár Pesten vagy az előbb említett megyékben, brutális dolgokról hallottam már ezekben a szakmákban

Hegymászó túravezető (nem tudom a pontos nevét :D)

Aligátorbirkózó - elég veszélyes? na? Na? NAA??? :D

Testőr - lányként talán nehezebb elhelyezkedned a szakmában, de ha sikerül akkor nem kis izgalmakban lehet részed

Bush pilot - keress rá angolul, erre külföldön van csak lehetőség, de érdekesnek tűnik.

Nem tudom mennyire volt segítség a válaszom, de remélem legalább picit beindította a fantáziád. Az első részt amúgy azért írtam, mert azt hittem valamiért, hogy életmódot is írtál a kérdésbe, de mikor rájöttem hogy nem, már nem akartam kitörölni :D Nézd el plezs, dolgoztam éjszaka. :D

Btw mellékes kérdés: azért vágysz veszélyre és izgalomra, mert az eddigi életed unalmas volt és úgy érzed nem élsz igazán? Nálam ezért vannak ilyen vágyak, csak azért kérdezem. :D

19/F

Kedves Kérdező!

Ez a kérdés olyan, mintha a múltbeli énem tetté volna közzé.

Jómagam is magolós voltam; majdnem osztályelső, de semmiben sem tűntem ki. Tehát nem azért voltak négyeseim és ötöseim, mert érdekelt az anyag és megtanultam; hanem csak mert bemagoltam. Ha nem tetem volna, bizopny jöttek volna az egyesek és a kettesek. Azért tanultam szét az agyam, mert a csodálatos bizonyítvány volt az elvárás otthon, de tehetségem semmihez sem volt; ami igen kétségbeejtűnek tűnt egy olyan osztályban, ahol valaki az informatikában jeleskedett, valaki heves szenvedéllyel sportolt, valaki verseket írt, valaki csak ránézett bármilyen matematika-fizika feladatra és kente-vágta... és lényegében már 17 évesen az osztály 75%-nak volt elképzelése, hogy hova tovább.

Nekem is megvoltak a hobbijaim, de egyikből se lehet karriert felépíteni. Szóval azokra se tudtam támaszkodni.

"Fellángolásaim" rövid ideig voltak; ettől függetlenül én úgy mentem egyetemre, hogy megmondták itthon, milyen szakra kéne mennem. nem azért, mert vasszigor volt; szimplán úgy vélték, az nekem való szak.

Én bölcsészetre jelentkeztem így, egy bizonyos nyelvi szakra.

Az egyetemen sem voltam tehetséges semmiből; se az irodalmi, se a nyelvészeti részen. Nem bukdácsoltam, de nem voltam az ötös tanulók között; a beadandóim hármasok voltak mindig és kissé ott is aggasztott, hogy míg mindenki hajlott valamerre - fordító akart lenni, az irodalommal akart foglalkozni, a nyelvészet érdekelte, tanítani akart, addig én csak a széket melegíteni jártam be.

Tanári MA-ra jelentkeztem tovább, azt is család javaslatára; mert nagyon sok tanító illetve tanár volt a családban.

A Mesterre nem vettek fel, így alapszakos diplomával álláskeresésbe fogtam és folyamatosan váltogattam a munkaköröket, amíg végül nem találtam magamra az ügyfélszolgálatban.

Ezzel a regénnyel arra akartam célozni, hogy én jóval a diploma után jöttem rá, hogy mi az, ami boldoggá tesz és szívesen csinálom.

Jelenleg rendes állásom van, szuper a közösség, a munkaidőt imádom és tetszik a fizu.

Egy szó, mint 100, attól, hogy Neked most 17 évesen fogalémad sincs, hogy mihez kezdj az életeddel és nem vagy matekzseni, egy sportoló egy informatikus, egy x-faktor jelölt vagy az irodalom szerelmese, stb. és egyik hobbid sem fejleszthető egy jól foizető állásba, nem számítasz csődtömegnek. Csak egy hétköznapi kamasznak.

Én javaslom, folytasd a bioszt, a kémiát azért a biztonság kedvéért tartys meg, menj tovább olyan helyre, ahol szükséges a biosz, folytasd úgy ahogy eddig és lehet, a jelentkezésnél, lehet az egyetemi éveid során, de lehet, hogy csak utána, próbálkozással, keresgéléssel rálelsz arra, ami boldoggá tesz. :)