Valakinek van valami tippje a rosszabb időszakokra?

Szóval...

Egy 16 éves vagyok,kinek nem feltétlenül volt rossz az élete az eddigiekben,de azt sem mondanám,hogy felhőtlen és cukormázas volt.

Viszont arra nem foghatom a mostani érzéseimet,mert mondjuk jó pár éve elváltak a szüleim vagy mert ez meg ez történt velem x éve. Nem gondolnám,hogy erre lehetne visszavezetni,hanem inkább valami,mi a közelmúltamban van rám hatással. Vagy csak,hogy mindig van valami a jelenembe is,amin rágódok vagy éppen bánt,de ezek nem olyan dolgok vagy én nem tartom őket olyan komoly dolgoknak,hogy egy hétig minden este borzasztóan legyek miatta.

A lényeg a lényeg,hogy pár éve küzdök magammal. Időszakosan rám tőr valami hihetetlen rosszullét,de nem fizikálisan. Mindez lelkileg bánt és nem mondható rá a fájdalom. Valami sokkal mélyebb és hatásosabb. Nem mulasztja el egy fájdalom csillapító a dolgokat és nem lesz tőle jobb.

Ilyenkor érzem,hogy nehezebb a levegőt vennem,erőm megszólali nincs és van ez az érzés,amely belülről bont darabokra.

Mint említettem,ez perodikusan tér hozzám vissza. Vannak jobb napok és hetek,aztán beüt a krakk és akkor van olyan hét,hogy nagyon magam alatt vagyok. Esténként hirtelen rám tör és sírhatnékom van,sokszor még csak azt sem tudom mi a baj. Van,hogy érzem a bajt vagy hogy valami rossz,de megmagyarazhatatlannak érzem a dolgokat. Aztán erre rájön egy kis étvágytalanság vagy csak szimplán azt érzem,hogy minek egyek,felesleges.

Nem szeretném magamak diagnosztizálni a problemámat,egy 16 éves tojáshéjas gyerek vagyok,viszont megoldásokat keresek. Valamit,mitől jobb lehetne. Írni szinte mindennap szoktam és már szerves része az életemnek,de nem érzem magam jobban,inkább csak jön az ihlet. Másrészt,mi miatt igazán problémának érzem ezt az egészet,hogy nehezebben tudok koncentrálni és ez pedig a tanulmányaimra van negatív behatással.

Esetleg van itt valakinek valami tippje,hogy ő hogyan jutott ki a mélyebb gödrögből.

Illetve,ha valaki írná,hogy szükségem lenne szakemberre...nos jót tenne,aláírom.

Barátaim vannak és megbízom bennük,édesanyám olyan,mint én egy kicsit a természetét tekintve. Sokszor összekapunk,de amúgy meg nagyon jól megvagyunk és nagyon szeretjük egymást.

Suliban is oké minden,nem bántalmaznak,nem vagyok rossz tanuló(mint mondtam félek,hogy ez rá megy a tanulásra,mert volt olyan hogy egy ilyen estén nem tudtam tanulni és csak megszívtam).

Anyagiak miatt lehetne idegeskedni,de tudom,hogy lesz jobb, vagyis bízom benne.

Alapvetően hálásnak kéne lennem,hiszen kezem es lábam is megvan,lehetőségek előtt állok. Viszont amikor a gödör aljáról nézek fel,olyan,mintha csak a pont felettem lévő felhőt látnám és fel sem tünik,hogy körülötte mindenhol kék az ég.

Picit csapongtam és ezért elnézést is szeretnék kérni.

Nem említettem,de egyébként lány vagyok. :)