Ciki, ha 20 évesen félni szoktam otthon egyedül?

Konyhakessel nezed hogy van-e valaki elbujva a szobakban, es minden arnyek mogott valami sorozatgyilkost keresel.

Ez minden csak nem termeszetes vagy normalis.

Bar nezzuk a jo oldalat, szerepelhetnel Z kategorias trillerekben vagy horrorfilmekben, nem kell megjatszanod magad.

Egy picit paranoid, de eskü én megértem. Én is egyedül élek, de itt vannak szomszédok. Nem hiszem, hogy különösebben érdekelne valakit ha esemény lenne.

Én is úgy alszom el, hogy az éjjeliszekrényen gumilövedékes fegyver, és minden szobában egy-egy gázos. Elemlámpa , telefon előkészítve.

Szóval sokaknak lehet, hogy ez is paranoid, de én ennyit megteszek mivel egyedül élek, és senki nem nézne rám, fel sem tűnne ha egyik reggel nem látna senki pl napokig.

Pedig egy nagytestu orzovedo kutyat kellene tartanod magad mellett. Veled aranyosabb ,mint a tacsko,de a betorot kicsintozza garantaltan. Ha nem tudsz lakhelyet valtani,akkor ez a legjobb.

Szerelhetnel mozgaserzekelot az ablakokra es ajtokra pluszban.: mint a kinai uzletekben: ha nyilik az ajto,csilingel.

Szerintem ertheto az elovigyazatossagod.

N/38

Nos, tudom, hogy ez nem ezotéria rovat, de szerintem az mindenképp enyhítő körülmény (mármint a paranoiásságodat illetően), hogy a közelben van a temető.

Viszont ezt én is kicsit betegesnek és paranoidnak találom. Az megint csak enyhítő körülmény, hogy egyedül élsz és kevés szomszéd van körülötted, plusz valami elhagyatottabb részen laksz, mint írtad. De amikor azt a részt olvastam, hogy "nagyon utálok sötétben haza menni, 10 méterenként hátrafordulok, hogy nem követ-e valaki a buszmegállótól", egyből az jött le nekem is, ami pár előttem szólónak, hogy ez erőteljes üldözési mánia és az a rész, hogy "Például amikor nincs lehúzva az egyik szobában a redőny, de már sötét van, és én bemegyek abba a szobába, akkor mindig arra gondolok, hogy valaki lehet hogy éppen belátna a szobába, ha most felkapcsolnám a villanyt, úgyhogy inkább a sötét szobában húzom le a redőnyt, aztán a telómmal világítok amíg kimegyek." megerősítette számomra. De nincs semmi gond. Van ilyen. Egyáltalán nem bántásból, sőt inkább jóindulatból tanácsolom, hát én is neked, hogy menj el egy pszichológushoz.

Egyébként felmerült bennem a kérdés, hogy: Történt veled valami régebben, akár kisgyerek korodban? Ért valami nagy trauma, ami ezt kiválthatta belőled?!