Pszichológushoz járni önsajnáltatásnak számít?

Kedves Kérdező, a kommented aggodalommal tölt el engem. Segítségül szereztem itt egy kis szakirodalmat számodra. A kognitív torzítások listája:

[link]

Hány pontban ismersz magadra? Nem gondolod, hogy szakemberhez kellene fordulnod a saját életminőséged érdekében?

"Kedves" kérdező!

Nem mindenki a saját sorsának kovácsa, és nem mindenki gyenge jellem, akit az élet földhöz vágott úgy, hogy egyedül nem tud felállni.

Vannak élethelyzetek, amiből igenis nehéz.

Házastárs halála, amit nem mindenkinek sikerül feldolgoznia, annyira, hogy elkerüli a hidakat, mert vonza a mélység.

Az érzéseink nem rajtunk múlnak, legfeljebb az eszünkkel tudjuk, nagy az öngyilkosok felelőssége, de attól még a kilátástalanság dolgozik.

Nem tudhatod, (senki nem) hogy mikor kerül valaki annyira mélyre, hogy szakember kell.

Ez nem gyengeség.

Kérdező, majd akkor mondd, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, ha egy év alatt háromszor megműtenek, kapsz 12 kemoterápiás kezelést, és élet-halál között lebegsz!

Nekem szükségem van pszichológusra, de nem tartom magam gyengének!

Egy kérdés, és rájövünk, mennyi ember él, tengődik a lelki sebeiben.

Kérdező nem érti, de hagyjuk is. Nem meggyőzhető, és nem is kell.

Járok pszichológushoz, volt(?) tumorom, magányos vagyok, mert meghalt a férjem, küzdök a gyásszal.

Szívesen cserélek gondolatokat, ha szeretnétek.

Jó éjt Nektek! Aki nem tudja, nem is értékeli, milyen óriási kívánság is ez.