Tapasztaltok ti is olyat, hogy valakivel beszélgetni tudtok neten sokat és sokszor kölcsönösen és jót, de a másik sose kezdeményezi magának a beszélgetésnek a kezdetét?

Ezt tapasztalom több évtizede... Kizárólag ilyen kapcsolataim vannak... Ha én nem írok, akkor a másik fél örökre, végérvényesen eltűnik életemből...

Ebbe belegondolni nagyon-nagyon szomorú...

Több mint húsz éve ismerkedek neten, írásban jól el tudunk lennni, régen volt olyan partner is, akivel e-mail-ben és papír alapú levelekben is értekeztünk, de amint én nem írtam, soha többet nem hallottam róla semmit... Ő magától soha sem kezdeményezett...

Minden kapcsolatom ide jut...

Másik kedvencem, amikor nekem nem ír vissza, de FB-n aktív és annak a postját lájkolta, oldalát lelkesítő szöveggel osztotta meg éppen, aki munkahelyről ki akarta rúgatni...

Viber-en is ugyanez van, meg az összes kommunikációs csatornán. :-(

Sokszor elgondolkodom én is: van -e értelme ezeknek a kapcsolatoknak... Látszólag ("nagyon látszólag") jó a kommunikáció, mindent meg tudunk beszélni, de mindig én érdeklődök a másikról, visszakérdezés soha nincsen, ha közlöm, hogy "nagyon rosszul vagyok, belázasodtam, le kell pihennem", másnap sosincs megkérdezve pl. hogy "hogy vagy?"...

A legnehezebb az volt, amikor kórhzba kerültem, tudták,mennyire félek a műtéttől és semmiféle reakció nem volt, próbaképpen nem írtam pár hétig ebben az időszakban és nem jött érdeklődő üzenet: "mi van velem"...

Nincsenek barátaim és lehet becsapom magam, hogy ilyen (virtuális) kapcsolatokkal szeretném pótolni az élő kapcsolatokat...

Találkozás se akar összejönni igazán ezekkel az emberekkel, mert én nagyon szívesen találkoznék...

# 1 voltam.

Én barátságokat akartam elsősorban az ilyen netes kapcsolatokból mindig, nem párkapcsolatot...

Az elmúlt sok, több mint húsz évi netes ismerkedésből egyetlenegy lett volna olyan, hogy (valószínűleg) tartottuk volna élőben is a kapcsolatot és időnként találkoztunk volna, de az illető külföldön kereste boldogulását... :-(

Velem osztárs (lány) csinálja ezt.

Suliba is együtt vagyunk ,hülyülünk minden.

De massangeren ha en nem irok rá akkor semmi...

De a reggel is így megy.

Nekem kel köszönnöm ÷s oda menni hozzá

Vagy nem leszunk egyutt.

Es kétlem ,hogy utál mert mindig elvagyunk utána , nevetunk stb. Tényleg látszik , hogy élvezi de egyébként én tartom életben a kapcsolatot.

(Nem járni akarunk , még tavaly én utasítottam vissza őt más indokból fogva .