A nőknek miért a nagyszájú, agresszív alfahímek jönnek be?

A valóságalapja a dolognak annyi, hogy nyilván az ilyen emberek és az ilyen kapcsolatok feltűnőbbek. Ettől még nem ez az általános.

Illetve az ilyen kapcsolatok többségében sem arról van szó, hogy bárkinek is az jönne be, hogy a másik mennyit káromkodik meg beszólogat, stb. Hanem van XY, aki ilyen-olyan okok miatt bejön nekem, és emellett beszólogatós és káromkodós, de ami miatt bejön, az többet nyom a latban.

Nem kell ahhoz "rosszfiúnak" lenni, hogy a csávónak dühkitörései legyenek. Nem egy férfit ismerek, aki intelligens, kedves, dolgos, csendes az esetek igen nagy százalékában, de felidegesítik a munkahelyén vagy vezetés közben, esetleg durvábban beüti valamilyen testrészét vagy leejt valamit, és kitör belőle a férfihiszti. Elkezd autószerelő-szinten káromkodni és csapkodni. Ilyenkor nem lehet hozzászólni. Eltelik 15 perc, lenyugszik és már megint olyan, mint általában.

Az én párom például alapból szelíd, mint a ma született bárány, de olyan érzékeny minden fájdalomra, hogy egyszerűen döbbenetes, mit le tud vágni. Fel nem tudom fogni, hogy ha fáj valamije az embernek, akkor miért kell még fokozni azzal, hogy elkezd csapkodni. Ma véletlenül ráharapott egy csontdarabra a szalámiban, majdnem eltört a foga és irgalmatlanul fájt neki. Mi erre a normál reakció? Auuu-zol egyet, odakapsz az arcodhoz és fájdalmas arckifejezéssel bámulsz előre, a rágást abbahagyva, amíg el nem múlik a kín pár perc múlva. Ha fáj a fogam, minden kis zörej megőrjít. Erre mit csinál ő? Mérges lesz, felugrik a vérnyomása 189/108-ra, az asztalra csap, kivágja a maradék szendvicsét a kukába, bemegy a nappaliba, bevágja az ajtót, visszajön, bevágja az ajtót, odamegy a konyhapulthoz valami puha kaját csinálni magának, össze-vissza csapkodja a szekrényajtókat és a fiókokat, visszaül az asztalhoz az új kajával, arrébbdobja a szalámit. Itt még mindig rohadtul fáj a foga. Megeszi az új kaját, a végére már nem fáj a foga. Bűntudata lesz, hogy hisztis p***aként viselkedett, ezzel elrontva a hangulatom és elkezd nekem kávét/forrócsokit/kakaót csinálni kiengesztelésül. Soha egy szóval nem vallaná be, hogy idiótán viselkedett, helyette mindig tettekkel próbál bocsánatot kérni mindenkitől.

Embert vagy állatot sosem bántana dühében, de a tárgyakat egyszerűen nem tudja megbecsülni ilyenkor. Mérgében teljesen elfelejti, hogy azok tönkremehetnek, ha csapkod. A hiszti úgy 5-10 percig tart, utána már megint tökéletesen barátságos és épeszű.

Az egyetemen hallottam a csoporttársaimtól, hogy náluk is ilyen a helyzet, főleg ha vezetésről van szó vagy elromlik valami. Az egyik csaj barátja full nyugodtnak tűnik, ha csak felszínesen ismered, erre kiderült, hogy betörte a tévé képernyőjét a távirányítóval, mert elment az adás focimeccs közben.

Apám anno azon üvöltözött fél órát, ha beültem a foteljébe és lett egy kis ránc a takarón. Anyai nagyapám alapból egy végtelenül higgadt jogász volt, de amikor végleg felcseszték az agyát a munkahelyén, otthon a legkisebb rosszalkodásra is robbant és csak úgy dülledt az ér a halántékán, miközben anyuékkal és a mamával kiabált.

Persze, minden férfi nyomja a niceguy figurát a randikon meg a kapcsolat első pár hónapjában, esetleg évében. De amikor már egy ideje együtt él a barátnőjével, elkezdi kimutatni a foga fehérjét és többé nem fogja vissza magát, amikor fel kell háborodni valamin. Kivéve társaságban. Akkor ugyanolyan türelmes és halkszavú, mint a kapcsolat elején. Ha társaságban vágja fejen egy lezuhanó létra felszakítva a fél fejét, akkor csak megcsillan egy könnycsepp a szemében, de egy hangja sincs, illetve "nem fáj, nem kell orvost hívni". Ha ez otthon történik, amikor csak az asszony van ott? "Aqrvaistenfa**át!" és már csattan is a létra a földön, borul a közeli vödör és zeng az udvar a további létragyalázó kiabálástól. Hasonlókat szoktam hallani a távolból, más háztartások férfiemberei szájából. Pedig egy jó környéken lakunk, szakképzett/diplomás fiatal és nyugdíjas lakókkal. :D

Szóval miért választunk ilyen férfiakat? Mert amikor kiválasztjuk őket, nyilván egyikőjükről sem tudjuk, hogy így tudnak viselkedni. Ahhoz, hogy igazán kiismerjem őket, minden esélyes férfivel hónapokig együtt kellene élnem. Ilyen arányok mellett 20 sráccal is össze kellene költöznöm, mire találok egy olyat, aki jól bírja a stresszt. Még udvarlóból is alig volt 20, nemhogy olyan férfiből, aki megfelel a kritériumoknak, hogy egyáltalán randizzak vele. Nekem nem kell olyan, aki iszik, drogozik, dohányzik vagy bulikba jár, nincs semmi célja és lusta dolgozni. Olyan kell, aki legalább ezekben és a közös életcélokban egyezik velem, mert tartós kapcsolatot, családot szeretnék, nem pedig évente váltogatni a pasikat. A páromban ez mind megvan, míg a korábbi udvarlókban nem.

Miért nem hagyjuk ott a dühkitöréses párunkat? Mert heti 10 perc hiszti miatt nem fogunk elköltözni valakitől, aki a hét többi percében tök normálisan viselkedik. Amennyiben nem okoz túl nagy anyagi károkat vele, illetve senkinek sem esik baja, eltűröm, hogy elborul az agya néha, amikor valami "trauma" éri. Ha csak megpróbálna kezet emelni rám vagy bárkire, beleértve az állatainkat is, azonnal repülne és még fel is jelenteném. A bűnöző alkatokat és az alapból s**gfej, öntelt, nőcsábász alakokat már eleve utálom, szóval azokkal szóba se állok. :D

A férfiak is gyakran panaszkodnak, hogy hisztizik az asszony, mégsem hagyják ott a feleségüket. (Azt a pár gerinctelen férget leszámítva, aki inkább összeszed egy másik nőt a felesége mellé.) Ez van. Vannak gyengébb idegzetű nők és férfiak. Ha ezt leszámítva rendes, becsületes emberek, akkor szerintem teljesen rendben van ilyen párkapcsolatot folytatni.

Remélem, kielégítő a válaszom. (Bár tutira lepontoznak, már csak megszokásból is. :D)

A dolognak tényleg van valóságalapja, kivéve a gyk világában. Itt ilyet mondani bűn...

A való életben azért van így, mert ezek a férfiak férfiasabbak és a nők ösztöneire hatnak.

Igen,az utolsó kimondta,hogy "ösztönlények" és ebben van igazság.A rosszfiúknak van önbizalma,törtetnek előre.A nőben bekapcsol a jelző,hogy ez a férfi "képes lesz megvédeni magát,és a családot,tud mit hazahozni enni,mert elveszi azt,ami kell neki,nem riad vissza minden konfliktustól behúzott farokkal"

Ezért van az,hogy bár ezek az "alfahím" tulajdonságok együtt járnak negatív dolgokkal is,de sok nő inkább megbékél ezekkel,mint,hogy egy unalmas jófiúval legyen.

Persze az lenne az ideális,ha egy férfi megtalálná az egyensúlyt a rossz és a jófiú között.És itt jön be az,hogy a jófiú nem őszinte! vagyis nem férfias,mivel nem meri önmagát adni.Valójában egy férfi sem akar tipikus jófiú lenni,csak a félelmeik és gátlásaik miatt nem mernek kilépni ebből a szerepből.