Van arra valami pszichológiai módszer arra, hogy az ember feldolgozza, hogy nem gazdag?

Nem tudom bárki meg tudja-e érteni, át tudja-e érezni a problémát. A legtöbb ember elintézi annyival, hogy "mindenki gazdag akar lenni" meg ilyen közhelyekkel.

De az én esetemben ez elég extrém esetben eltér. Alapesetben nem becsülöm semmire az életemet és gyűlölöm magamat, egy utolsó sz@rdarabnak tartom magam, akinek meg se kellett volna születnie, akinek robotolnia kell élete végéig, éhbérért munkákat végezni vagy minden apró pici tőkemorzsáját oktatásba meg karrierbe meg örökös továbbképzés-mókuskerékbe fektetnie ahhoz, hogy talán egyszer a jövőben már 50-60 éves korára legyen valami nagyító nélkül látható vagyona.

Ugyanakkor ha sok pénzem lenne Istennek érezném magam és ezt az érzést senki nem vehetné el tőlem. Mint Superman a kriptonit nélkül, csak nekem a pénzhiány a kriptonitom.

Vallom, hogy pénzért mindent meg tudok venni, amire szükségem van az életben és amivel 100%-os csodálatos életet élhetek.

Csak a hozzám hasonló embereket tartom egyenrangúnak, akik szeretetről, becsületről és hasonlókról dumálnak egyfajta véglénynek, biotobotnak tartom, akiket úgy irányít a hatalom, ahogy jónak látja. Mint akiknek nem nyílt ki a szemük, követik a hőforrást, mert ott kaphatják be a hatalom tőgyét és élethosszig tartó mókuskerék lesz az osztályrészük, talán kapnak egy kis nyugdíjat a rendszer szolgálatáért, csinálnak gyerekeket az utókornak (és a hatalomnak) akik ugyanúgy fognak szopni mint ők és esetleg egy távoli ígéretet, hogy talán haláluk után van túlvilág, Isten, reinkarnáció vagy akármi, amit még soha senki sem bizonyított.

És igen, azzal is tisztában vagyok, hogy ha mindenki úgy gondolkodna, mint én, akkor világégés lenne és a civilizáció összeomlásához vezetne, szükség van arra, hogy a hangyák többségben legyenek.

És minél kevesebb van a hozzám hasonlóból, annál több a lehetőség számomra felemelkedni és elérni, hogy akkora vagyonom legyen ami által a rendszer eltart és mindent elérhetek a pénzemmel, amire vágyom.

De sajnos azt veszem észre, hogy egyre több a hozzám hasonló ember a világban, titkolják kilétüket, még egymás előtt is, mert egyrészt ezt követeli meg a társadalom. A birkák megrökönyödnének, a hozzánk hasonló farkasok előtt pedig nem jó kiteregetni a lapjainkat. Maradjanak csak ők is abban a tudatban, hogy mi is birkák vagyunk, amiből sokszor lépéselőnyünk származik.

Igazából a birka-gondolkodást szeretném megérteni, hogy tudnak emberek boldogok lenni pénz nélkül vagy kevés pénzből?