Szerintetek normális az, ha ezt a váltást nagyon nehezen viselem?
A szüleim tavaly májusban kitalálták, hogy nem akarnak havonta 60 ezret kiadni az albérletemre, ezért vettek egy lakást, ami miatt most 40 percre vagyok az egyetemtől, azelőtt 20 percre laktam és nem kellett busszal bejárnom.
Ezt már megszoktam, de a lakás nem az enyém, maguknak vették, hogy később ki tudják adni pénzért. Most viszont én lakom ott, nem támogatnak többet anyagilag, azt mondták ha szerzek két lakótársat meg munkát, meg tudok élni.
Teljesült a feltétel, de szenvedek. Nem szeretem, hogy két lakótársam van, nagyon fárasztó összeegyeztetni a napirendet, hogy sosem tudok egyedül lenni a konyhában, délután se tudok aludni miattuk, mert nyugalom az nem nagyon van. Hetente 1x talán, de én minden nap igényelném a délutáni sziesztát. Füldugó nem segít, mindent hallok.
A másik, hogy nem jövök ki a pénzemből, nem tudok félretenni egy forintot sem, már a kauciójukból is költenem kellett, mert szervizes lett a laptopom...
És emellett egyetemista vagyok, szóval sokszor a vasárnap az egyetlen szabadnapom, van hogy suli után dolgozom estig, és csak 6-7 órákat alszom éjjel.
Elhiszem, hogy "üdv a való életben" és "nem kötelesek támogatni a felnőtt lányukat" de arról szó se volt, hogy egyetemistaként kell öneállátóvá váljak. Egyáltalán nem terveztem ezt be, és minden porcikám gyűlöli ezt az egészet, mikor látom, hogy a barátaim mennek mindenhová utazgatni, nekem meg sosem volt egy ft megtakarított pénzem sem.
Rájöttek a szüleim, hogy a rezsi 40 ezer Ft havonta, szóval semmit se segítene rajtuk, ha csak 1 lakótársam lenne, így kijelentették, hogy nincs pénzük támogatni, de legalább én vagyok az úr a háznál, nem kell tulajokhoz igazodnom stb... 5 hónapig olyan szinten szorongtam a gondolat miatt, hogy minden 2. Nap sírógörcsöt kaptam. Most, hogy benne vagyok a helyzetben, némileg jobb, de mind az anyagiak, mind az, hogy nem akarok 2 lakótársat, megnehezítik az életem.
Annyira elegem van. :(
Ők ketten fizetnek nekem 70-et és 100-ból élek havonta.
Szóval maximum melléjük jöhetne a hitel.
Lehet jobban viselném ezt az egészet, ha én választottam volna a helyzetet. Nem tudok változtatni rajta, szóval a hozzáállásomon kellene.
Tehát ha a rezsi 40 ezer akkor marad 60 ezred egy hónapra? Nézd meg kérlek, hogy a kormány mit mondott, mennyiből lehet szerintük megélni egy hónapban. Mit szólsz ahhoz például, hogy a közmunkások havi 50 ezret kapnak? Nekik még a rezsit is ebből kell fizetniük. Persze lehet mondani, hogy így jártak miért nem tanultak. Mondjuk lehet az is sok esetben, hogy nem volt rá lehetőségük, csak erre a beképzelt egyetemisták nem gondolnak, mondom ezt úgy, hogy igen, én is egyetemista vagyok.
Az meg, hogy nagy a zaj...gondolom külön szobákban vagytok. Milyen lenne koliban lenni? 3 ember egy szobában. Nehogy azt mondd már, hogy egyetemistaként te egyedül akarsz lakni egy lakásban. Szólok még ígyis bőven el vagy kényeztetve, mit várnál még a szüleidtől? Azt meg nem hiszem, hogy ha végeztél az egyetemmel utána a szüleid kidobnának a lakásból.
Nekem az órarendem egy trágya össze vissza vannak az óráim tele vagyok lyukassal (nem, nem csúsztam, alapból ilyen gáz) így értelmesen nyílván nem tudok dolgozni, ezért én felvettem a diákhitelt. A szüleim csak minimálisan tudnak támogatni, hetente adnak pár ezret (2-5), ennyit tudnak és én ezért is nagyon hálás vagyok nekik. Utazásokról stb. álmodni se merek, majd ha teljesen önellátó leszek majd akkor. Nem feltétlen 20-25 éves korig kell a legtöbb élményt szerezni és a legnagyobbakat bulizni, később se áll meg az élet.
Neked nem hiszem, hogy fel kellene venned a hitelt. Gondolkozz el azon, hogy te most tényleg rossz helyzetben vagy-e vagy sem. És ne a kőgazdag csoporttársaidhoz mérd magad. Gondolom lattál olyan fiúkat-lányokat a suliban, akik nem adidas/nike cipőben járnak, és egy márkátlan több éves táskájuk van, nem a Louis Vuittont lógatják a kezükben, illetve nem a legújabb telefonokat nyomkodják. Bár tudom őket nehezebben lehet észrevenni mert
bújkálnak a gazdag társak elől, próbálják szellemként megszerezni azt a rohadt diplomát, hogy ne egész életükben a kínai cipő nyomja a lábukat. Nagyon szépen kérlek gondolkozz el ezeken. Hidd el, nagyon jó helyzetben vagy.
Én elhiszem, hogy jobb helyzetben vagyok sokaknál, és nincsenek nagy álmaim, de 2 nyelvvizsgát még le kell tennem a PhD-ra jelentkezéshez, amihez 1. tanárhoz kell járnom, mert egyedül nem tudok nyelvet tanulni. 2. Nem olcsó a nyelvvizsga. 3. Néha bizony hazamegyek a szüleimhez, és a városi buszra is kell bérlet, ami 4000 ft. Összesen 7000 ft havonta, ha látni akarnak a szüleim is. A nyelvtanárok 2500-2500 ft/óra, ami havonta egy 20-as. És igen, nem lenne kötelességem járni. De megbukni nincs időm. Így is nehéz tanulni. Ez van.
Szóval marad kb. 35 ezer ft-om enni, meg minden másra. Én nem élvezem, hogy nincs pénzem finom meleg ételre (nem sajtos tészta), és semmi más extrára. Csak az nyugtat, hogy csak 1,5 évig kell szívnom, utána vagy felvesznek PhD-ra, vagy lesz normális munkám, vagy mindkettő együtt. Mert részállásban PhD mellett is lehet dolgozni. Addig meg beérem azzal, ami van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!