Lànyok, amikor megyek az utcàn és ràtok nézek akkor miért nézitek a földet vagy miért néztek el màsfele?

Én nem minden ilyen esetben nézem a földet, de van, amikor igen.

- nem szeretem, ha effektíve bámulnak, néha előjön egy ilyen szociális fóbia jellegű vmi nálam

- ha azt látom, hogy nagyon ki van éhezve úgy a srác, úgy néz, hogy már megdugna, inkább nem nézek a szemébe, mert ha igen, akkor felhívásnak veszik keringőre

- ha "gyanúsan" néz ki (előbb kinézem belőle, hogy letámad, szobára invitál vagy aprót lejmol, mint hogy megkérdezze, mennyi az idő vagy normálisan bókolna mondjuk).

Ha tetszik a srác, sztem ritkán nézek a földre, ha meg lyen esetben igen, akkor vigyorgok / pirulok, szóval elég egyértelmű.

Egész jó alakom van (csak a genetikának hála, amúgy egy couch potato vagyok). Emiatt sajnos nagyon sokan megbámulnak - többnyire idősebb, "gyanús" kinézetű emberek. Sokszor végig is mérnek, fentről lefelé majd vissza is megbámulnak, bizonyos helyeken megáll a tekintetük... undorító.

Úgy érzem magam, mint egy kirakati bábu, aki csak látványelem, amúgy le van szrva hogy ez most zavarja-e vagy sem.

Így hiába néz a szemembe egy kedves srác, én már csak erre tudok gondolni.

Pánikbeteg vagyok, szociális fóbiám van (papírom is van róla... kezelem) így tényleg tehetetlen vagyok, nem tudom elküldeni a parasztokat a búsba.