Csak én látom úgy, hogy az INFJ lányok kétszínűek?
Olyan emberek válaszára lennék kíváncsi, akik tudják, mi az az MBTI, és nem tartják "bulvárpszichológiának".
Én azt vettem észre, hogy az INFJ lányok, ha társaságban vannak, eljátsszák a kedves, aranyos, félénk lányt, viszont ha az ember jobban megismeri őket, rájön, hogy valójában sokkal cinikusabbak és számítóbbak annál, mint amilyennek mutatják magukat a nyilvánosság előtt. Afféle "Fake Cutie"-k. Ez a véleményem a saját tapasztalataimon alapul, illetve internetes fórumok beszámolóin, mert rendszeresen olvasok más emberek tapasztalatairól is MBTI témában.
Ráadásul köztudott tény, hogy a "stalker"-tendenciák is az INFJ-kre a legjellemzőbbek, vagyis az e típusba tartozók hajlamosak rá, hogy titokban és illegálisan zaklassák a kiszemetjüket, miközben úgy tesznek, mintha teljesen ártatlanok lennének.
Persze ez a leírás az "egészségtelen" INFJ-kre vonatkozik, de azért lássuk be, olyan, hogy "egészséges INFJ", a gyakorlatban nem igazán létezik. Egy átlag INFJ az őt ért csapások miatt elég megkeseredett, pesszimista és depresszióra, illetve az emberi kapcsolatokból való kiábrándulásra hajlamos, és nem olyan, mint Teréz anya.
INFJ férfi vagyok. Kérdező szerintem félre értesz valamit. Egyszerűen csak arról van szó hogy nagyon-nagyon megválogatjuk kinek mutatjuk meg az igazi önmagunk. Ugyanakkor mindenkinek hajlamssak vagyunk egy olyan arcot mutatni amiről úgy véljűk hogy látni akar. Ez egy olyan kaméleon funkció amit reflexből csinálunk. Ez annyira nem tudatossan csináljuk, hogy amikor erről olvastam, akkor jöttem rá hogy én is ezt csinálom.
Ez nem ártó szándéku manipuláció hanem önvédelem. Nagyon érzékeny és komplex a lelkivilágunk és nagyon megnézzük kinek mutatjuk meg!
Egészségtelen INFJ képes manipulálni az embereket, jellemzően ezt se öncélúan teszi mert extrovertált érzése van.
én infj nőként igazat adok neked
fake cutie ☑
stalker ☑
INFJ lány vagyok, és egy bizonyos ponton magamra ismertem, egész pontosan ott, hogy hajlamos vagyok másnak mutatni magam, mint amilyen valójában vagyok.
A 21-es válaszoló nagyon jól leírt mindent, többek között azt is, hogy ennek a jelenségnek önvédelmi funkciója van és semmilyen hátsó szándék nincs mögötte. Én INFJ-ként nagyon érzékeny vagyok arra, kinek, mit és mennyit mutatok meg a valódi lelki világomból, de egyúttal törekszem arra, hogy ne zárkózzak el a többi ember elől, ebből ered mindez.
Jelen pillanatban is három, nagyon maximum négy ember ismeri, milyen vagyok én valójában, rajtuk felül pedig még sokakkal van kapcsolatom. Eddig egyikük sem sérelmezte, hogy a korábban említett közeli barátaim körében máshogy viselkedem. Ez a "máshogy viselkedés" pedig, csak ismételni tudom magam, nem azt jelenti, hogy másokat hátba támadnék, cinizmussal szemlélném őket, vagy bármilyen más módon akarnék kellemetlenséget okozni nekik. Csupán arról van szó, hogy sokkal felszabadultabb vagyok abban a kis körben, és igazán önmagam lehetek. Nálunk (vagy legalábbis nálam, mások nevében inkább nem beszélek, hiába az azonos MBTI típus) nagyon lassan történik a bizalom kiépítése, és ezzel együtt az "álruha" levetése.
Sajnálom, hogy ezek szerint rossz véleménnyel vagy az INFJ emberekről, remélem, egy nap találkozni fogsz olyannal, akit tényleg megismerhetsz, a maga őszinte valójában.
INFJ nő, jellemző ez a fajta álmodozó, melankolikus átható tekintet:
Régebbi a kérdés, de mint INFJ nő, szívesen hozzászólnék így utólag is...
Szóval szerintem teljesen igazad van, én is ilyennek látom magamat. De mint többen írták is előttem a korábbi válaszokban, ezzel nem ártani akarunk másoknak, vagy hazudozni, vagy népszerűek lenni. Ez csak egy "coping mechanism" nálunk. Vagyis magyarul így birkózunk meg a társadalommal és az elvárásokkal.
Engem is mindenki első látásra cukinak, ártatlannak és barátságosnak gondol. Valójában az is vagyok, senkinek nem ártanék szántszándékkal és jóindulatú és segítőkész vagyok, viszont sajnos pontosan tudom, hogy a társadalom milyen felszínes és gonosz, és hogy képtelen lennék megfelelni az elvárásoknak.
Pesszimista nem vagyok, de depresszióra hajlamos igen, mert úgy érzem, nem tudom magamból kihozni a legtöbbet, néha csak céltalanul hányódom.
Soha senkit nem szúrnék hátba, de tény, hogy mindenkiről megvan a véleményem, és sok ember van, akit sajnálok vagy megvetek.
A stalkerség hmm hát nem tudom pontosan, mire gondolsz, de soha, soha nem futnék olyan ember után, aki x@rik rám. Az olyanok nem érdekelnek. Sőt néha úgy érzem, senki nem érdekel. Szerintem az INFJ az a típus, akiket például a sztárokról szóló pletykák sem érdekelnek és nem olvasnak Storyt meg Blikket. Nem érdekel minket más magánélete. Ebből kifolyólag a stalkolást sem nagyon tudnám elképzelni.
Az viszont igaz, hogy ha beleszeretek valakibe, szívesen utánanézek szoc médián, google-n stb, hogy miket találok róla fenn. De őszintén szólva, szerintem ezt nem csak az INFJ-k csinálják, hanem mindenki, mert kíváncsiak vagyunk.
Infj lány vagyok.
Nem azért vagyok felénk társaságban, mert kétszínű lennék, hanem, mert idő kell, mire feloldódok.
Az egy dolog, hogy tetszik valaki, rákeresek a neten, de nem zaklatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!