Más is öregnek érzi magát 20 évesen?

Én is rohadt öregnek érzem magam,pár napja töltöttem a 23-at,nem is ünnepeltem úgy bepánikoltam 😄

Úgy néz ki ez a mi generációnk keresztje. Nem tudunk felnőni. Korban már rég máshol kéne tartanom de még mindig egy tapasztalatlan gyerek vagyok,de az idő meg sürget,emiatt szorogok. Ráadásul sokan mondják hogy idősebbnek is nézek ki mint amennyi vagyok. ..ez kellett még..

Én 22 vagyok, igen én is öregnek érzem magam, főleg úgy, hogy a szüleim egy 12 éves szintjén kezelnek. Leüvöltenek mimdenért, megvernek. Pedig semmi "hobát" nem vétesz. Ha leejtesz egy tányérat, vagy rosszul bontod fel a kenyeres zacskót, neked akar jönni, őrjöng, hogy megöl...

Minden kimaradt az életemből, mindent elvettek. Rám erőltettél egy sulit, ami miatt a poklokatbéltem meg velük és nem végeztem el... 16 évesen tették tönkre az életet, mérgeztek stb.

Igen, 22 évesen nagyon öregnek érzem magam. 1 részt minden kimaradt, kettő 12 éves szintjén kezelnek, 3 olyan borzalmakat követtek el ellenem, ami 3 emberéletben is kevés lenne...

Már feladtam, hogy valaha is Pesten élhessek, vagy normális életem legyen. Ehelyett állandóan betegek vagyunk anyám miatt, plusz mindem szarért úgy tesznek velem, mint egy gyilkossal...

3#-as és mindenki más.... kompromisszum mindenhol van, munkahely, párkapcsolat, szomszédok és barátok,.. oda-vissza. Ne mond nekem hogy nem hiányzik egy társ , egy olyan ember aki var, alszol v vele ebredsz...örömöket megosztasz.

Emberek különböznek.

Egész mostanáig inkább kölyöknek éreztem magam. Most, hogy megvan a 3ik x kezdek rajönni, hogy amúgy már nem is vagyok annyira kölyök és lehet, kellene kezdenem magammal valamit, amíg még relatíve fiatal vagyok. A társadalmi nyomásnak engedni pedig baromság. Éld az életet úgy, ahogy neked jól esik. Én se azért akarok magammal valamit kezdeni mert juj 30 vagyok, hanem mert korábban voltak álmaim amiket elvesztettem, és hiányzik az ambíció az életemből. Ez így nekem is rossz.

Ezt az összehasonlítást én is játszottam amúgy, hogy na a társadalom szerint hol kéne tartanom, aztán rájöttem, hogy nem számít. Főleg, hogy nem érdekel a család. Az enyém egy mocsok rossz példa előttem, a sajátomat meg nem is akarom megkreálni, mert a személyiségem miatt irtó rossz szülő lennék.

Szóval élj úgy, ahogy _te_ szeretnél. És ne feledd, a kor csak egy szám, felnőni csak adott feladathoz kell, de egy kis játékosság mindig maradjon benned. Akkor lélekben sose öregszel meg. :) (avagy, ahogy felénk mondják: olyan jó hülyének lenni! :D)

Ezt meg a 17 esnek: ha életben sose volt még párod (lsd: én) akkor hidd el, hogy az együtt alvás fog a legkevésbé hiányozni. Engem spec egész biztosan halálra idegesítene, hogy van, mocorog, szuszog és ne adja ég még hozzám is ér. Ha aludni próbálok, nekem ez a legrosszabb. A zajra mindig figyelek (ha veszek egy új, éjszaka is működő eszközt, hetekig tart mire tudok mellette rendesen aludni), ha a takaró rosszul gyűrődik, megőrülök tőle. Ha valakit egész nap kellene kerülgetnem a lakásban és nem jutna alone-time nekem, szintén villám gyorsan az idegeimre menne. Ja, és a szex sem érdekel. Namost, egy ilyen embernek minek is a társ? Egy baráti társaság, akikkel el lehet járni ide vagy oda, meg csak egyetlen egy igaz barát sokkal többet jelentene, ezekért az egyik vesém is odaadnám.

Jól írtad. Minden ember más. De akkor miért nem hiszed el a saját szavaid?

Életed szakasza lezárul és kezdődik egy új. Ilyenkor öregebbnek gondolják magukat ez emberek. Néhányan annyira nem tudják érzelmileg kezelni, hogy krízisig jutnak. Ez természetes és, ha tudatosítják, könnyen kilábalnak belőle.

Lesz még néhány ilyen helyzet. Érdemes utána olvasni, mit jelent a kapu nyitás, a midlife és a kapuzárás, hogy ne érjen váratlanul, és tudd kezelni.