Normális, hogy 21 évesen öregnek érzem magam?

Mégis mi az a minden, amin már túl vagy?

Egyébként szerintem a perspektívaváltás segíthet. Ne a múltra koncentrálj, és arra, mennyi minden van már mögötted, hanem arra, hogy pesszimistán nézve is több időd van még, mint amennyit eddig leéltél. Tervezz, legyenek céljaid, érj el dolgokat, juss el oda, ahova szeretnél.

Kiüresedett a világ, már picit unod/ lehet monoton is, meg hogy milyenek az emberek egymással az is rossz; lehetséges, hogy te már öreg lélek vagy, aki már szinte kb mindent megtapasztalt; és már rengeteg előző életed volt. Szóval közrejátszhat a reinkarnáció is szerintem; énszerintem ez nálad talán benne van. Hogy ez az egész már így talán "nem érdekel." Tehát volt már. Volt már, hogy szembejött valami rossz hír a neten. Hallottál már ilyenről, és volt már az a rossz hír, csak máshol történt, másokkal, de már akkor se tetszett; esetleg magad körül is láthatsz kiüresedettséged, áskálódást, feszültséged, ebből már nem kérsz; mert már megtapasztaltad, már eleged lett belőle; már megcsömörlöttél ettől az egésztől. Meg pl, hogy rohanás az élet; buszmegállóba, munkahelyére, vásárolni, buszhoz, haza, főzni, stb. Szerintem amikor már pályára állsz, tehát rábukkansz, rálelsz az életfeladatodra; akkor már el kezd egyszercsak jó lenni, és beindulni az a kerék, az a szekér. Meg ha pl letisztázod tudatosítod magadban, hogy ez idelent valaki úgy szokta mondani, egy játszótér, egy homokozó ; és egy színdarabban vagyunk , amit mi raktunk össze születésünk előtt, együtt, közösen. Amikor még "Odafönt", sokkal nagyobb tudatosságban voltunk; és tudtuk, hogy mit miért terveztünk bele; milyen megtapasztalásokat, megértéseket; valamint még élményeket akartunk begyűjteni. Aszerint terveztük, és raktuk össze. Meg pluszban, ha még van olyan adósságod, törlesztenivalód másnak, vagy másnak feléd, akkor a karma úgy tanít, hogy így vissza van dobva ugyanaz a szituáció, csak fordítva; és ez valami ilyen kozmikus princípum, hogy a karma kiegyenlítődésre törekszik. Szóval ha pl te fenékbe rúgtál valakit, és ő nem bocsájtotta meg neked; vagy te magadnak, akkor egyszer majd téged is valaki fenékbe fog rúgni; ha nem ebben az életben, akkor átcsúszik egy másikra. És asszem direkt így tervezzük, hogy a karmát is belevesszük, nem tudom, mennyire tudnánk figyelmen kívül hagyni. Szerintem ez nem csak ilyen princípium, ez a szellemeknek a leszületés előtt egy elv is. Tehát hogy ezeket letörlesszék, meg ha pl veled is megcsinálják , akkor pl te már tudni fogod, hogy az rossz, és azután nem csinálod te se másokkal. Ja és ebben a színdarabban vannak bizonyos fix pontok, amik sorsszerűek, elkerülhetetlenek; és hogy közöttük hogy lavírozunk, az talán a szabadakaratunkra, ránk van bízva. Meg amúgy pl lehet, hogy csalódtál már mindenben , sok emberben; de pl az emberekkel szemben nem jó dolog elvárásokat támasztani; tehát ha úgy állsz hozzá, hogy eleve nem várhatsz el tőle semmit; akkor nem is fogsz tudni csalódni. Meg pl nemtom, időnként talán ki kéne mozdulni, kiszakadni a már megszokott közegedből, a megszokott sémák közül. Csak ugye pl magyar fizetésből talán nem nagyon lehet utazgatni; de néha még nem messzire utazni is egy felüdülés tud lenni; pl átugrassz a szomszéd városba; nem is kell feltétlenül megnézni valami nevezetességeket; elég lehet, ha csak pl ott flangálsz; és pl gyönyörködsz az épületekben, fákban, virágokban; a kék égben; vagy valami. Szóval lehet, hogy sok mindenen túl vagy, de nem ebben az életedben lettél túl, hanem úgy sok életed volt már, és sok mindent megtapasztaltál; és lehet, hogy picit kiüresedettnek érzed a Világot, meg lehet, hogy picit talán az emberek is üresnek érzik magukat; és csak úgy veszik észre, ha élnek, ha elkezdenek veszekedni másokkal, vagy valami. Szal ez ilyen élesztő is, nemcsak, hogy ráadásul unatkoznak, és akkor azért el kezdik benned keresni a hibát, vagy akár önértékelési problémáik vannak, amit azzal próbálnak kompenzálni, hogy másban keresik a hibát, és lenyomják őket; és még támogatókat is keresnek, akikkel együtt szídják; és így tereli el a figyelmét a saját hibáiról, hogy kifejezi nemtetszését azzal kapcsolatosan; ami miatt a másik ember szerinte "rossz" pl nem öltözködik szokványosan; és akkor addig se a saját hibáival foglalkozik, és még , ha támogatókat talál ehhez, még azzal okoz magának örömöt. Mert önmagában nem tudja magát értékelni, csak ha másokat f|káz. És akkor ebben talál ilyen átmeneti, pici örömöket. Dehát az emberek ilyenek, tudomásul kell venni; + nem szabad az embereket, az emberek dolgait, meg ennek a Világnak a dolgait komolyan venni. Pl ha pattogni kezd neked, akkor annak 80%-a tuti, hogy alaptalan; és még ő se gondolja komolyan, csak éppen unatkozott valszeg, és ezt találta ki, hogy ezzel tölti ki unalmas perceit. A pattogás alatt azt értem, amikor idegesítően kötekszik veled; pl hogy nem csuktad le a vécéülőkét. Tehát oda próbál meg problémát csinálni , ahol nincs is, de ő talál. Ebben mondjuk van tehetsége az ilyen embernek, azt meg kell hagyni:) Ő ezt a csodát hozta ebbe a Világba, ő ilyen, ilyennek kell elfogadni; "Jóvan", mosolyogsz, és otthagyod. Nem vagy köteles belemenni a kis játékába, és ott konfrontálódni. :) És amúgy hát nagyrészt csak azokat teszi a sors az utadba, amiket te magad (vagy akár csak potenciálisan) beleterveztél. Tehát így nem lehet semmit elszúrni; mert minden a maga rendjén, a maga sínén halad. :) Aki meg tehát nem jó arc ember a másikkal, őneki talán az a dolga, az a szerepe ebben a Világban, hogy ilyen legyen, hogy ezt tapasztaltassa meg másokkal. És egyébként lehet sok értelmes megértést gyűjteni; úgyis, hogy konkrétan elmondják neked egy észrevételüket adott emberek; úgyis, hogy ezt teljes egészében elfogadod, de úgyis, hogy továbbgondolod; úgy is lehet ráeszmélést begyűjteni még, hogy valaki csak a saját , vagy másnak a sztoriját meséli el; és abból te leszűröd magadnak a tanulságot; hogy akár esetleg pl legközelebb te hogy csináld, vagy hogy tutira ne állj hozzá egy adott dologhoz; vagy úgy is lehet még megtapasztalást, megértést gyűjteni, hogy ha csak megfigyeled a környezetedet; külső szemlélőként vagy jelen. És a rossz dolgokat egy "ez van" felkiáltással figyelmen kívül hagyhatod, elfordíthatod róla a tekinteted egy 180fokos fordulattal (pl ott van egy kupac kaki, de ha megfordulsz, épp ott nyílik egy rózsa, ja és ami egy másodperce elmúlt az már a múlt, azt már optimális lehet otthagyni a múltban, és nem rágódni rajta, mert felemészti a jelenünket, amikor éppen alkothatnánk a sopánkodás helyett valami nagyot) ; és a jelenből kell igyekezni kihozni a maximumot a lehetőségekhez képest. És vannak még ilyen bölcsességek; egyik a "k-ssolsz" volt, másik a "nem számít", 3. a "lecarom", 4. az "ődóga". Szóval te is foglalkozz a saját dolgoddal; máséba úgy ha nagyon nem muszáj ne folly bele, nem tudhatod, hogy ott adott esetben milyen karmikus szál van, és nem jó ötlet lenne abba belegabalyodni. Pl lehet olyat, hogyha nem vagy biztos benne, hogy bele kell -e avatkozni; pl egy megcsalásról, de ez most tényleg csak egy példa; hogy mész a barátodhoz; és akkor pl megkérdezed; hogyha őneki tudomása lenne róla, hogy pl Xy megcsalja Z-t, szólna-e Z-nek. És ha azt mondod, szólna, akkor elmondhatod neki; ezt így pl ki lehet deríteni. De mondjuk egy bunyónál hát azért lehet az is, hogy érdemes beavatkozni, de lehet az is , hogy totál nem; ez mondjuk attól is függ, ki bunyózik, és az illető kicsoda ott. Pl a tanár szedje szét a verekedő gyerekeket, vagy egy szülő talán. És mindig a jelenben kell jelen lenni; ott lehet alkotni, nem szabad sose a múlton keseregni, vagy a jövő miatt aggódni, és a kulcs az elfogadás másokkal szemben; mert érhette őket valami olyan trauma, amitől akár pl önzőek lettek, vagy valami. Szóval tudni kell pl tolerálni mások hlyeségeit. És pl örülni kell annak, amink van, pl lehet, hogy valakinek nincs lába; és más pedig hálás lehet, örülhet, értékelheti, hogy van neki. Ja és az igazi szeretet pl azért ad, mert jó neki; nem azért, mert valamit ugye cserébe elvár; a negatív, meg lehúzó mentalitású pajtikat meg el lehet kerülni, akinek a társaságában nem érzed jól magadat; pl állítólag mindenkitől lehet tanulni valamit; ha mást nem , akkor azt, hogy milyen ne legyél ---ezt most egy picit külön--- meg amúgy ha észreveszed; hogy azt, amit az adott másik ember tudna tanítani neked -ja mert amúgy közben folyamatosan fejlődünk , bölcsebbek leszünk az inkarnációkon, megtapasztalásokon keresztül - szal azt amit taníthatna, te már tudod, akkor nemet mondhatsz arra hogy beszélgess, konfrontálódj vele, az adott szituációra, végleg. Szóval csak elmehetsz, és otthagyhatod, ha neked ez válna előnyödre. Ja és nincs rossz ember, csak olyan van, hogy tudatlan, őket pedig tanítani kell, nem kirekeszteni, ezt állítólag Jézus mondta egyszer; hogy nem kirekeszteni kell, hanem megtanítani neki a dolgokat. Amikor sírt a vállán egy olyan , akire az adott közösségben már rossz szemmel néztek, és akkor a tanítványai meg nem értették, hogy mit foglalkozik még vele, amikor őt már kinézték maguk közül.

És pl ha úgy vesszük, hogy az élet olyan mint egy meccs például, akkor tudhasz te lenni a bíró, játékos, a néző, vagy a labda. És az életedben neked kell lenni a főszereplőnek; ha úgy érzed, ez most máshogy van, akkor változtatni kell. A tudatos teremtésnek meg amúgy több formája van; van, amikor méltónak érzed magadat rá, és már most, a jelenben, a magadénak érzed; pl méltó vagy rá, hogy elutazz valami nagyon távoli helyre; vagy pl szeretnél barackot enni, és a szomszéd beállít azzal; és pedig te pont előtte való nap gondoltál arra, hogy erre vágytál; na és akkor tehát már most a jelenben érezd a magadénak, pl ha szeretnél egy kocsit, és akkor van még az, amikor kéred (Univerzumot/Istent), és megadatik; és van olyan is, amikor úgy kapod meg az adott áhított dolgot, hogy lemondasz róla. Nem tudom, melyik a leghatékonyabb. Ja és mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk tehát nagyon prók mindannyian; tehát minimum félistenek; de amúgy meg Isten elvileg önmagát osztotta fel, és úgy kezdett teremteni, mert állítólag először kezdetben nem volt rajta kívül semmi. Tehát mi mindannyian belőle állunk, és a gyermekei vagyunk, tehát nem is csak félistenek. :) Ja és ha pl egy adott dolgon nem tudsz változtatni, amikor ugye "ez van" , akkor változtass a dolgokhoz való hozzáállásodon; szemléletmódon.