Más is öregnek érzi magát 20 évesen?

Igazából én is ezt érzem.

Lassan 27 évesen nincs párkapcsolatom (baráti köröm házasodik és babázik), jelenleg még tanulok (munka mellett, tehát én 23 évesen már dolgoztam), semmi időm ismerkedni, szórakozni.

Mindemellett bizonytalannak érzem a talajt a talpam alatt.

1-esnek igaza van.

Engem a mai napig megszólnak miért nincs családom,feleségem vagy barátnőm,gyerekeim..40 éves vagyok,van egy szép saját házam,autóm,motorom,jól fizető munkám..így érzem jól magam,egyedül.Nem kell kompromisszumokat kötnöm senkivel,nem tartozom beszámolóval semmivel kapcsolatban.De ezt nem fogadja el a társadalom,nem,mert 25 évesen már feleségnek,gyereknek kell lenni..nonszensz.Éld úgy az életed ahogy szeretnéd,és nem hagyatkozz mások véleményére.

Nem érzem magam öregnek, csupán azt látom, hogy telik az idő és már én se leszek fiatalabb. 2 év alatt 4 haláleset volt a családomban, az első az akkor 56 éves anyukám volt, aki 12 évig küzdött a daganattal, én akkor voltam majdnem 26 éves.

25 évesen kezdtem el dolgozni, mert addig tanultam. 2017-ben párommal vettünk egy közös lakást, család besegített, plusz örökség.

Éld úgy az életedet, hogy hozd ki magad szerint a maximumot és ne mások elvárása szerint akarj élni.

Igen, oregnek, kiegettnek, es megis vagyom arra, hogy megint tini lehessek...

Annyira hlye voltam “fiatalon”, nem becsultem magam, a rossz dolgokra koncentraltam, elszurtam mindent, nem eltem meg a tinikoromat, ha visszamehetnek sokkal jobban kielveznem azt, hogy mehetek bulizni, hogy a suliban mennyit nevetunk, hogy mindennap talalkozok 30 emberrel, es ha meg mindet is valamennyire utaltam... a pezsgest szerettem, tortent valami korulottem mindennap.

Most egyetemen... bemegyek eloadas/ora letudva, hazamegyek, parommal TV, edzek, netezek, energiam nulla, legjobb baratnom.. mint eddig az osszes, egyre jobban ellenem fordul es hanyagol. Egyre nagyobb a nyomas, hogy tanuljak, penzt keressek, erjek el valamit az eletben, mikozben en csak szeretnek megint kis tini lenni es ha beszelhetnek a fiatal enemmel, megmondanam neki, hogy eljen gondtalanul, hogy ne banjon meg semmit, ne feszengjen, elvezze amig meg gyerek..

A gimis éveimre én is visszamennék - egy feltétellel: a mai tudásommal és fejlettségi szintemmel (mármint EQ és lélek tekintetében).

Egyrészt máshogy állnék a tanuláshoz (lazábban, nem lennék stréber) másrészt más szakra mennék.

Nomeg megpróbálnám én is jobban élvezni. A kamaszkor tényleg gondtalan (a felnőtt élethez képest mindenképp), biztonságos és bohó.

Ezt nem használtam én ki. :(

Mondjuk a mai tudásommal könnyebb lenne.