Milyen felnőtt lesz abból a gyerekből aki a saját túléléséért kellett küzdjön?

Nos: én fiatalként volt, hogy 3 napig nem kaptam kaját otthon, úgyhogy kértem a szomszédtól. 10 éves gyereknek nem kell lopnia, hogy kapjon enni.

Aztán 20 évesen már nem lakhattam otthon apám miatt, aki véresre vert minket, ha olyan kedve volt.

Én magamért küzdöttem. Laktam 1 hónapon át az utcán is, mert éppen nem volt elég vacak a szituációm ahhoz, hogy kollégiumot kapja szociális alapon. Olyan csak az kapott, akinek volt autója - na de ez az egyetem korruptsága. Ebben az időszakban - nem vagyok rá büszke, de lopnom is kellett a kaját, mert a fizetésből nem jött ki. Tanultam és dolgoztam is, de mégsem volt elég a pénz. 2 óra munka volt elég arra, hogy a munkába-járást ki tudjam fizetni. A másik 2 óra munka sok mindenre nem volt elég, a 8 órás nappalis képzés és 6 órás tanulás mellett meg több időm nem volt dolgozni. Aztán kevesebb lett az óraszám és több lett a meló, akkor már tudtam fizetni alibit, ahol 5en laktunk 40 nm-en.

Milyen ember lett belőlem:

Teljesen bizalmatlan vagyok. Csak magamra számíthatok. Nagyon nehezen tudok segítséget kérni. Gyakran kihasználnak. Próbálok megfelelni, de sosem tudok magamnak. Más véleménye meg sokat nem ér számomra. Totális csődnek gondolom magam. Szorongásaim vannak. Van, hogy arra kelek fel éjszaka, hogy félek az élettől. Ez az állapot 18 éve tart nálam. Pszichológus - 15 ezer egy órára, akkor inkább félelemben töltöm a maradék éveimet is.

Mára kreatív munkám van, ami szeretek és nem kell közben sok emberrel találkoznom, beszélgetnem. Akivel kell beszélnem, azok szakmailag érdeklődnek, velük teljesen őszinte vagyok, mert egyszerűbb, mint finomkodni, vagy megjátszani magam. Ezt kevesen szeretik, mármint az őszinteséget és még kevesebben díjazzák.

Szerencsére idén az állam 120 ezerrel csökkentette a fizetésem, szóval még inkább hulladéknak gondolom magam.

De nincs baj a jól lakással. A stressz miatt nincs sok étvágyam, azért ha finomat főzök, több napig tudom enni. Szerintem fele annyit eszem, mint a kollégáim. Ma már nem kell a kaját lopnom. Valaki ezt sikernek könyveli el. Én látom, hogy még mindig alulról szagolom az átlag ember színvonalát.

Lopást mindig bántam, hogy rászorultam. Rossz embernek tartom emiatt magam. Remélem sosem kell visszasűjjednem arra a szintre. Tőlem is loptak. Az persze senkit nem érdekelt. A 20 ezer forintos bicikli nekem a munkába járást jelenti, a tolvajnak meg talán 1 üveg piát. :(

Küzdök. Kesergek. Félek.