Fiúk, lányok. Ti mit gondolnátok egy ilyen lányról főleg belsőre?

Magamról lenne szó. Próbálok most már ismerkedni, nyitni a világ felé, amit régen eléggé elsz.rtam, de nehéz, mert ott baktat a multam, hiába vagyok már helyes úton.

19 éves vagyok, most vagyok még csak 10.-es esti gimiben, mert annó én marha ott hagytam a gimnáziumot, csak tengődtem. Megjött most az eszem, tanulok, jók a jegyeim, mellette alkalmit dolgozok, legyen kis pénzem is magamra. Ez az egyik legnehezebb, ezt félek mindig közölni, szégyenlem amilen lusta, nemtörődöm dög voltam.

Belsőre meg nagyon visszahúzódó vagyok, nehezen komunikálok, emiatt néha beképzeltnek néznek, pedig pont, hogy az az 1 ami nem mondható rám.Néha még nagyon gyereknek érzem magam, vannak helyzetek amiket úgy érzek nem bírok megoldani. Vannak terveim, okj-t szeretnék végezni, végre dolgozni és önnálósódni, de addig se akarom magam elzárni az emberektől, unom már, de félek, hogy amíg így az átmenetben (esti gimiben) vagyok, addig lenéznek, félek ismerkedni. Szerintetek ez hülyeség?

Amúgy ha jobban megismerek valakit nagyon jókat tudok vele szórkaozni, főleg ha hasonszőrű mint én.

Igazából sokakat érdekel ilyenkor a külső is. Nem vagyok ronda, sokan nem értik, hogy sose nézték volna ki belőlem, hogy így elpocsékoltam az éveket.(bár nemtom mi köze a külsőhöz).

Szerintetek ez örökre bélyeget nyomott rám??