Mit gondolnátok egy ilyen lányról?

Az első 2 bekezdés szinte tökéletes!

Aztán jön a meglepetés, a 3. beteges, félelmetes.

A 4. sem a legjobb. Az ilyen vállbaboxolós dolgoktól kiráz a hideg.

Van valami mentális problémája? Mi van a múltjával?

5: De mitől vagy dühös? Van konkrét oka?

Én nem csinálok ilyeneket.

Ha szomorú vagyok, sírok.

Ha feszült, akkor mozgok, ugrálok, futok.

De csak úgy nem verem a falat, a párnát, mert éppen senki sem lát. Meg nem reszketek.

És minek van barátod, ha boxolod, mint két fiú haver egymást?

"Nem tudom miért vagyok dühös."

Ezért kell a szakember, pláne ha bántalmazol másokat is, főleg azt akit szeretsz, hiába fogod fel játékosan. Az agresszió az agresszió.

Sejthető volt, hogy magadról írsz.

Természetesen a kamaszkornak vannak fura dolgai, viszont túlságosan nagy a külvilág felé fordított aranyos kedves lány oldalad és az egyedüllétkor a magaddal való bánásmód. A falba ütögetés már az önmagunk bántásának a határain van.

Üvöltsél, vezesd le a feszültséget valamilyen mozgásformával, ha lehet rendszeressel. Ezen kívül vállald fel, hogy nem vagy olyan igazi jó kislány mint aminek a világ ismer. Meg a véleményedet is. Mondd amit gondolsz, vagy mondd, hogy nem akarsz igazságot tenni. Minél többször mondasz magadnak ellent, minél többször erőszakoskodsz -akár a szavak szintjén is- azzal aki valóban vagy, azzal amit valóban gondolsz annál nagyobb lesz a feszültség. Nem az a legnagyobb bajod, hogy ököllel ütöd a falat, hanem az, amiért ezt teszed. Ez pedig a kifele mutatott jóság, kedvesség, aranyosság. Engem is erre neveltek, de nem ilyen vagyok. El kell jönni az időnek amikor vagy magadtól vagy segítséggel fel tudod vállalni. Azért ajánlottam a családállítást, mert ugyan nem olcsó mulatság, de nagyon sokat tudhatsz meg arról, hogy mikor hogyan váltál ilyen álarcot hordó valakivé és segít, hogy levesd ezt az álcát, ami mögött egy egyébként normális, csak esetleg a társadalmi normáknak nem annyira megfelelni vágyó ember van.

Amit még ajánlok: keress magadnak a sporton kívül valami kreatív dolgot ami érdekel. Csinálj egy blogot, írj e-naplót, hogy kiírd magadból a feszültséget, készíts ékszert, vagy bármit. Az se baj, ha belekapsz egyikbe, abbahagyod és valami mással foglalkozol.

Ja, és nem azt mondom, hogy beteg vagy, csupán annyit tudok biztosan, hogy foglalkoznod kell magaddal. Önbecsülést szerezni, megtanulni kiállni magadért, felelősséget vállalni a tetteidért és a szavaidért (vagyis felnőtt(ebb)ként viselkedni). Ami mellett még lehet ökörködni és vidámnak lenni.