Sokan miért titkolják, mennyit keresnek?

A fizetés mindenkinek a magánügye. Nem illik mások pénztárcájában "turkálni".

A neten is utána lehet nézni, hogy egy adott pozícióban kb. mennyit lehet keresni.

Mert a fizetés nem magánügy. Senkinek semmi köze hozzá ki mennyit keres. Nem hiába mondják a munkahelyeken, hogy a fizetésed összegét tartsd meg magadnak. Cégen belül is nagy különbségek vannak a fizetéseknél.

Pl: Gyárban ugyanazt a szalagmunkát végző 2 nő akik ugyanabban az évben, napon kezdtek el dolgozni, és mindketten 15 éve dolgoznak már ott, is más a fizetésük. Az egyik nőnek 250 ezer netto, a másaiknak 195 ezer netto. Aki kevesebbet keres azt hiszi a kolléganője is ennyit kap. De a többi szalagmunkás akik csak pár éve vannak ott, és ugyanazt a munkát csinálják mint a két nő ők meg 120-150 ezret keresnek. Mindenkinek megvan a maga ára. Ha megtudnák, hogy ki mennyit keres, akkor állandó balhék lennének. Ezért tabu a fizetés.

Az meg, hogy mennyit kérj felvételkor, azt csak te tudod, hogy a szakma tudásod, a munkád, hogy te magad mennyit érsz. A főnök meg vagy rábólint vagy azt mondja, hogy "hát ez egy kicsit sok, mi ennyire gondoltunk"

Szerintem rossz szokás. Mindemellett, hogy bizonyos fokig érthető is.

Egyrészt ezzel a munkaadót segítjük, hiszen senki nem tud különösebb nagyságrendet sem mondani, mindenki bizonytalan, így nincs balhézás, hogy a másik miért kap többet.

Másrészt egyfajta önbecsapás is, mert így legalább megnyugtatják magukat az emberek, hogy "nem olyan rossz ez".

Èn sem èrtem,ha valaki rákerdezne kivancsinak tartanam de egyáltalán nem okozna gondot megmondani.

Nem èrtem,mièrt kellene titkoloznom.

Talan,ha egy vezèrigazgatò lennèk...na, akkor talán...

Viszont valahol meg is tudom érteni, mert baromi rosszindulatúak az emberek, ha összegekről van szó.

Nekem például rokonságban volt az, hogy amikor 180 ezret kerestem, akkor "Csak ennyi?". Most, hogy 350 körül keresek még mindig ez a hozzáállás, hogy "Csak ennyi?". Eléggé önbizalom romboló. Tény, hogy ez az összeg Budapesten nem sokat jelent már, de azért nem is éhezem. Igaz nálam a rokonság kb azt kérdezi, mikor leszek már én a cég vezetője aminél csak pár éve vagyok.

A másik az pont az ellenkezője, aki sokallja a pénzem, és jön azzal, hogy "Nem is csinálsz érte semmit" "Egész nap a kényelmes irodában vagy". Vagy a tipikus proli hozzáállás, hogy "Ha soknak tartod add nekem". Valami oknál fogva az emberek egy része igényt tart a másik tartalék pénzére csak mert alapon.

Mert bérfeszültséget okozna az, ha kiderülnének a valós bérek.

A mintánk legyen egy 25 főt foglalkoztató mérnöki iroda. Itt egy fiatal mérnököt zavarna az, ha tudná, hogy többet keres nála Mancika a cég 50 éves (egykor csinos, akkoriban főnökkel dugó), sok üzleti titkot tudó diploma nélküli irodavezetője. Macikát is zavarná, ha tudná, hogy sok nála sokkal fiatalabb diplomás is jobban keres a cégnél, köztük a főnök új titkárnője is, akit pár hónapja meg ő mentorált (most meg már a főnök szeretője is titokban).

Így, hogy Mancika és más sem tudja a másik fizetését (mivel a bérszámfejtést külső cég végzi), mindenki elégedett. A mérnökök úgy sejtik, hogy náluk jóval kevesebbet kap Mancika. Mancika sem irigy a ménökökre (mert interneten utánanézett, hogy keres annyit, mint amennyit tipikusan at ilyen irodáknál dolgozó mérnökök). A cég összes alkalmazottja azt sejti, hogy a fiatal titkárnő a legrosszabbul fizetett alkalmazott, közben pedig többet kap, mint bármelyikük (beleszámítva a két nagy szakmai talasztalatú mérnök csoportvezetőt is), persze elsősorban a "privát túlórák" miatt.

Mert bérfeszültséget szül. Nem csak azonos pozíciók között. Hanem minden szinten.

Mennyire lennél motivált, ha megtudnád, hogy a főnököd mennyit keres. Vagy éppen egy olyan kolléga aki szerinted könnyebb munkát végez nálad (más területen, valójában nem könnyebb a munkája). Voltak erre kutatások, utána lehet olvasgatni, különbség arányában változik, hogy motiválja az embereket, vagy éppen elrettenti a bérkülönbség.