Rosszul gondolkodok és csak túl sokat akarok?

Szerinte kövér vagyok és gondolom ebben látja a fogyás nyitját. Persze nem ez fogja megoldani a gondot, hanem az, hogy eljutok kivizsgáltatni magam és jut pénz a gyógyszeremre. ... amire jelenleg nincs (kaptam fizetést ebben a hónapban, tehát juthatott volna).

Helyijáratos bérlet kellene, szerinte az nagyon drága. Én azt hittem, hogy pár ezer forint egy vonalbérlet pl. Hiszen csak a munkábajárás miatt kellene, amúgy nikcs rá szükségem.

Igen, a megcsaláson túl vagyunk... ott tartok, hogy képtelen vagyok enni. Akkor szoktam, ha már rosszulérzem magam. Olyankor magambaerőltetek valamit, aztán kész, elvagyok.

Utálom magam. Úgy érzem semmire sem vagyok elég jó. Neki sosem leszek elég jó.

Ő dolgozik, ő vitte valamire, én bezzeg nem. Én tettem azérr, hogy ő ultimátumot szabhasson nekem, nekem meg be kell fogni a számat. Persze ő nem ilyen, ezt csak én hoztam ki belőle. Én tettem ezért.

És persze megcsalni azért kellett, mert vékony derekat akart fogni, mert én nem vagyok hajlandó megmozdulni. Lusta vagyok. Csúnya vagyok. Kövér vagyok. A hajamat mondjuk megdicsérte, azt mondta, hogy nem rossz az új frizurám.

És én mindig buta vagyok. És velem semmit se lehet csinálni, ezért iszik minden este. De persze nem sokat. Ezt nem irigyelhetem/sajnálhatom tőle. 2-4 feles nem sok. És két sör se. ... csak ssjnálom tőle, mert ebben nőttem fel. De ő más, ő dolgozik, nem veszekszik, ezért semmi okom beszólni...

És persze ennyi mozgás kell... ezért nem aksr bérletet venni. Meg mert drága. Az nekem nem jár.

Holnap kezdek az új helyen. Tehét még csak fogok. Felvetettem, hogy vegyünk bérletet, de mint írtam, drága szerinte és ennyi mozgás mindenkinek kell. És.

igen, csak a munká miatt 10 km gyaloglás. A munka állómunka... és mellé van két gyerek itthon. :) tehát itthonról el kell indulnom 4.30-kor, egy óra mire kibaktatok kb, átöltözök meg minden. Aztán kettőkor végzek, hazasétálok és kezdem a második műszakom anya, élettársként. Ellátom a gyerekeket, a háztartást éd persze ha hazajöm, akkor gondolom neki is meg kell felelni, ahogy eddig is.

23 éves vagyok. Mondtam, hogy költözzön el, de valamiért nem akar. Valamiért mindig talál okot a maradásra. Persze néha nekem már hánynom kell tőle.

Mostanság csak megaláz, bánt, belémrúg. Eleinte nem volt ilyen, de... arra jutottam, hogy ez az utolsó esélye. Szépen nekiállok gyűjteni és lakást keresni. Ha kell, egy szobában is eléldegélek átmenetileg a gyerekekkel. Ha kell, alszunk egy ágyban... Nem érdekel. Néha úgy érzem, hogy direkt csinálja. Nekem néha úgy tűnik, hogy ez túlmegy a bérleten, a bevásárláson meg ilyeneken... ezek csak eszközök.