Miért nem lehet a legtöbb emberrel ma már kommunikálni?
Sziasztok!
Nem tudom hogy ez Magyarországon is így van-e de Angliában tapasztaltam egy nagyon bosszantó jelenséget.
Pl beszélgetek egy munkatársammal egy témáról. Építjük a témát aprólékosan, tényeket hozunk fel, erre bejön egy másik munkatárs és félbeszakítja a beszélgetést. Majd az illető akivel eddig beszélgettünk elkezd beszélgetni a bekapcsolódóval és a mi témánk egyszerűen félre lett dobva. Nem kér elnézést, nem mondja azt sem hogy később beszéljük meg mert ez fontosabb prioritást élvez, csupán vége és fogadjam el.
Kicsit olyan mintha erőt fektetnék valamibe amit aztán valaki csak úgy felrúg és nem is kér elnézést.
A másik idegesítő jelenség az ismert szerintem, A telefonos emberek.
Az a helyzet amikor ebédszünet van és a melletted vagy a szemben ülővel próbálnál beszélgetésbe elegyedni de az a telefonjában van hipnotizálva.
Ha válaszol akkor csak foghegyről.
Tudom nem határozhatom meg hogy ki mivel töltse az szabadidejét. De mostantól nem lehet az emberekkel kommunikálni mint azelőtt?
Kicsit fáj hogy ez a normális és nekem kell furcsán éreznem magam amiatt mert hagyományosan szeretnék tartalmas beszélgetést folytatni valakivel.
A legtöbb ismerősöm meg csak a facebook-on érhető el és azt meg nem igazán preferálom, hiszen hiányzik a szemtől szembeni kommunikáció, de eddig egy emberrel sem tudtam egy jóízűt beszélgetni akármiről, angollal meg pláne nem.
(Harmincas férfi)
válasza:
válasza:Nálunk az utcán bedugják a fülüket és csak ímmel-ámmal veszik ki, ha megszólítom őket... De inkább a fiatalok.
Olyan, mintha elhitték volna, hogy az a valóság, nem a 3D.
válasza:20-as lányként írok.
Velem is szokott lenni, hogy beszèlgetek valakivel, beront valaki és elkedzd másról beszélni (akár munkaügy), de ha az illető kimegy, mi mindig folytatjuk tovább a beszélgetést. Ha valami miatt a másik nem folytatná, én úgyis felhozom és így folytatjuk. Előlem nem lehet menekülni ilyen téren :D èn szeretek lezàrni minden témát.
A kérdésed másik fele, ebèd közbeni beszélgetés. Nos, olyankor èn sem szeretek másokkal beszélgetni mert 1, ha tele az ember szája, tök gáz beszèlni, potyognak a morzsák meg minden. De ami fontosabb: egész nap azokkal az emberekkel vagyok együtt, akikkel együtt ebédelek (20-an vagyunk összesen, 3 másik emberrel vagyok egy helyisègben, de igazából mind a 19 emberrel kapcsolatban vagyok egész nap), szóval szeretem őket meg minden, de legalább arra a fél órára hadd mélyedjek magamba és a telefonomba, hadd olvassak amit akarok, hadd legyen egy kis "Én-időm", hiszen a többi 8 és fél órát úgyis velük beszélgetve töltöm.
válasza: válasza: válasza:Szerintem meg az bunkóság, ha félbeszakítasz valakit, aki a telefonjával van épp elfoglalva. Azért telózik, mert azt akarja csinálni és nem beszélgetni.
Én is harmincas vagyok, mielőtt valaki letaknyosozna.
A kérdés első részét kevésbé értem, az érkező félnek nem biztos hogy tudnia kell róla, hogy ép benne vagytok nagyon egy témában. Ez helyzettől függően lehet valóban bunkóság is.
válasza:Svajcban pl tarsasagi esemenyen nincs ember akinek telefont latnal a kezeben. Ha megis elo kell vennie, kivonul (mint egy dohanyos) es amint elvegezte amit kell visszajon. Baromi elegans es normalis. Minel “alacsonyabb” anyagi szinten van egy tarsasag, annal inkabb nyomkodjak a telefont. Ez gyonyoruen megfigyelheto... ott. Nyilvan japanban mas megfigyeleseket kene tenni, de magyarkent nekem az a szimpatikus, hogy aki valaki tarsasagaban ul le enni, inni, egyszeruen ERZI belul hogy a nyomkodas nem oda valo. Kizartnak tartom, hogy ne lehessen kibirni, foleg ha az ember estenkent haza fele menet vagy otthon ugyis (!) ezt teszi... a masik, hogy en is tudok szolni annak aki beszel hozzam es megnezek valamit a telefonon, hogy “neharagudj erre gyorsan valaszolok, csak egy pillanat”... gesztus.
En ertem, hogy mas egy osszejovetel es mas a munkahelyi pihi, de pl mig dohanyoskent utalom mas arcaba fujni a fustot, utalok ajtoba beallni a metron hogy tolem ne tudjanak kiszallni, utalok ugy ulni ha egy idos ember van mellettem es baromira zavar vagy magamat erzem agyilag csokottnek ha mas tarsasagaban eloveszem a telot. Nyugati barataink a vacsora asztalra sem teszik ki a telefont - semmilyen pittyeges nem olyan surgos hogy ezt ott azonnal latni kelljen... es ezek a megfigyelesek vezettek oda, hogy annak is van lam kulturaja, hogy ki mikor mennyit nyomkod es hol- es ezt erzi e. Ha nem lattam volna vagy nem figyeltem volna meg, lehet en sem ereznem. De azota baromi cikinek gondolon az ilyesmit.
Tiszreletben kell tartani más szabad tevékenységét ebben nincs vita köztünk.
Ha nyomkodni akar ám legyen. Van hogy én is azt teszem, bár én inkább félrevonulok. Még itthon is ha a párom velem van nem igazán szoktam nyomkodni a telefont.
Ha megyek valahova akkor meg a nyomógombos telefont szoktam vinni magammal. Mert az érintőkijelzős telefonomban nincs is sim kártya. Csak zsebkütyü üzenetváltáshoz, nem telefon. A kis nyomógombos 2 hétig is húzza egy töltéssel, bírja a strapát.
Ugyanakkor egyet kell értsen a fenti válaszolóval. Azt hogy társaságban nem nyomkodunk ha nem muszáj, főleg ha valakivel beszélgetünk vagy az a személy beszélni akar hozzánk. Szerintem tiszteletlenség nyomkodni.
De mivel nem én döntöm el ki mit csinálhat ezért el kell fogadjam hogy ez van.
Az első felvetésem arra vonatkozott hogy amikor beszélgetek veled pl. egy társadalmi témában, belemerülünk és felépítettük a témát. Akkor bejön Z és beszól hogy "láttad tegnap a Szulejmánt?".
Te pedig abbahagyod a beszélgetésünket és elkezdesz Szulejmánról csevegni Z-vel. A mi témának ezzel kifújt. Nem feltétlenül munkahelyen. De ez nagyon jellemző, főleg itt Angliában. Magyarországon még nem annyira tapasztaltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!