Tényleg léteznek olyan nők akik nem tudnak főzni még harminc felett sem?

Igen. Én.

Utálok. Anyám sose tudott rávenni, hogy ott álljak mellette és tanuljak tőle. Néha már bánom kicsit, de azért annyira vészesen nem. A net tele van receptekkel, előbb-utóbb csak ki fogom silabizálni, hogy működik a dolog, a tapasztalás útján majdcsak megtanulok. Az eddigi pár próbálkozásom egész ehető lett. Ettől függetlenül továbbra is rühellek a konyhában sürgölődni.

Egyébként csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy mindig is azok a férfiak főztek jobban, akik szenvedélyből erre adták a fejüket. Apám 40 évesen kényszerült arra, hogy magára főzzön. Megszerette. Simán lepipálta anyámat. Na tőle pl ellestem ezt-azt, de nem nevezném tudásnak.

Nem minden ember egyformán tehetséges. Fiatalabb koromban például rettenetesen kétbalkezes is voltam a konyhában, még amikor kivételesen szerettem is volna hasznos lenni, akkor is. Ez se segített sokat a konyha iránt érzett ellenszenvemen. :D

Viszont előbb-utóbb az ember úgyis rákényszerül, hogy legalább alapfogásokat el tudjon készíteni. Mert a KFC-t is meg lehet unni pár év alatt. De meg ám.

(Mentségemre szóljon, hogy viszont a ház körüli munkákban jártas vagyok, és a villanyszerelésnek, wc tartály javításnak, lefolyó tisztításnak, bútor összerakásnak előbb nekiesek nagyobb kedvvel, mint mondjuk összedobok magamnak egy vacsorát.)