Mihez kezdjek ezzel a helyzettel?

Egy éve ilyenkor kezdtem el egyetem mellett dolgozni, mert kitaláltam hogy el akarok menni nyáron Spanyolországba. Heti egyszer mentem egy teljes napot, mellette kétszer rövidebb esti műszakban egy másik melóhelyre, a félév végén már suli helyett is inkább csak dolgozni mentem, minden szabadidőmben erre koncentráltam, végül sikerült összeszedni a pénzt. Végiggyalogoltam Spanyolországon, ott megismerkedtem egy szintén ott túrázó lánnyal, 5 évvel idősebb nálam, de sokkal fiatalabbnak néz ki.

Az utam második felében a sors úgy hozta hogy végig együtt mentünk, a végén amikor elbúcsúztunk, először láttam hogy sír valaki miattam. Utána mindenki hazament, és kérdezgette mikor látogatom meg, nagyon várt, többször is érdeklődött. Szeptember végén elmentem hozzá egy hétvégére. És utána mintha minden megváltozott volna, nem láttam azt a lelkesedést, teljesen másképp viselkedett mint nyáron, hiába írtam neki, csak röviden válaszolt és nem volt érdeklődő. Utoljára 2 hónapja próbáltam beszélgetést kezdeményezni, válaszolt is, majd kérdeztem, és azóta nem jött válasz. Depressziós lettem, pszichológushoz is elmentem, bár ezt a konkrét esetet nem meséltem el neki, csak elmondtam hogy hiába bízok meg újra és újra az emberekben, a sorozatos csalódások miatt már teljesen elvesztettem mindenben a reményemet és úgy érzemm semmi értelme az életemnek. Megfogadtam hogy nem fogom keresni, ezek után hogy válaszra sem méltatott, egy "szia, hogy vagy?"-ra sem volt képes ezidő alatt, esetleg elnézést kért volna hogy nem írt. Nem bírom elfelejteni, hiába próbáltam nem is tudnám, de jelenleg őgy érzem az elmúlt egy évem erőfeszítéseinek semmi de semmi értelme nem volt, csak hogy az eddigieknél is még mélyebbre rugdosson az élet. 24/F