Miért nem foglalkozik mindenki a maga dolgával? Velem van a baj, hogy nem érdekel más problémája?

Felnőtt oktatásba járok. Az osztálytársaink java része már gyerekes, sőt, van aki már 60-on is túl van. Van egy nagyon cserfes, idős nő, aki mindenféle spiriltuális dologban benne van, csakra, mantra jóga, etc......

Nekünk már kezd az agyunkra menni, mindig ő szerepel és jár a szája. A tanár sem tud tőlük tanítani, de nem is szól rájuk, hsizen idősebbek és hangosabbak is.

Én nem vagyok hangos. Többnyire bármiről van véleményem hallgatok. Ők már veszekedtek egymással rasszról, vallásról, politikáról, amikről ugyan nekem is van véleményem, de nem kívánom velük megosztani.

Van egy csaj az osztályba, aki viszont nem kifejezetten barátkozós, sőt, inkább ellenszenves, de látszik rajta hogy valami nem oké vele. Kiderült hogy autista. Neki ha valaki hangosan beszél az zavaró, ha kérdezik nem válaszol, vagy ritkán. Ettől függetlenül csinálja a képzést.

A minap volt egy eset, mikor mindenkinek a táblára kellett felírnia egy mondatot. És ez az öreg nő nagyon firtatta hogy vajon mi lehet a beteg csaj agyában és hogy ő majd grafológiailag elkezdi elemezni az írását.

Bennem felment a pumpa és kibuktam. Kinek mi köze van ahhoz, hogy mi van a csajban? Ki nem szarja le? (bocsánat) Elég nagy baj az neki. Zárkózik, nem beszél senkivel, akkor miért nem firtatni, meg lovagolni az ő baján?

Én azt gondolom, hogy az öreg nárcisztikus nő sokkal betegebb, komplexusosabb, mint az autista csaj.

Most akkor én avgyok gonosz, rossz indulatú?