Miért nincs a GyK-n olyan ember, aki szerint a gyerekkor jobb, mint a felnőtt kor?

Igen, én is nagyon-nagyon sokszor nosztalgiázok.

Egészen az ovis koromig visszamenőleg, amikor az égvilágon nem volt még semmi más dolgom, mint játszani és cukinak lenni, közben pedig rengeteg szeretettel voltam körülvéve. Felnőtt fejjel már tudnám becsülni ezt az állapotot.

A tiniévek is hiányoznak, nagyon sok mindent másképp csinálnék már, és közben szintén élvezném, hogy nincs még túl sok felelősség a vállaimon.

Viszont ilyenkor mindig igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy a felnőttkornak is bőven megvannak az előnyei, és hát azok sem épp elhanyagolhatók. Szeretem a mostani állapotomban, hogy nem függök a szüleimtől, sem anyagilag, sem viselkedésileg, azt csinálhatok amit akarok, oda mehetek ahova akarok, arra költhetem a saját pénzem amire akarom.

És bármennyire is jó volt a gyerek -és a tinikor, azért emlékszem, hogy mennyi bosszankodáson és hisztizésen estem át, amiért anyáék sokszor úgy beszabályoztak engem, és ezeket például már egyáltalán nem sírom vissza.

Szóval igen, átérzem a helyzetedet, de azért szerintem te is vedd figyelembe a felnőtt kor előnyeit. Mert azért vannak neki.

25/F

"A válaszok ilyenkor egyöntetűek és javarészt lehordják a kérdezőt."

Szerintem senkit nem hordanak le csak azért mert nosztalgiázik. Az megint más, ha valaki képtelen felnőttként szembenézni a problémákkal, kihívásokkal ehelyett a múltat siratja.

"A pénz hiánya, a szabadidő hiánya, a munkahely, a körülöttünk levő emberek jobban beszabályoznak, mint anno a szüleink."

Én itt csak a saját tapasztalatom tudom elmondani.

Szegény családban nőttem fel, ehhez képest most bármit megveszek normális keretek között, persze ehhez meg is dolgozom. Szabadidőm bár kevesebb van, de sokkal hasznosabban ki tudom használni. Részemről a munka hatalmas előrelépés. Főleg egyetemi éveim után.

A körülöttünk lévő embereket is sokkal jobban meg lehet válogatni. A szüleim nem választhattam meg, nem dönthettem el, hogy alkoholista apa mellett akarok-e felnőni. A lakóhelyem sem választhattam meg. Az iskolatársaim, iskolám sem választhattam meg. Felnőttként sokkal nagyobb a szabadság ilyen téren is. Albérletben lakom, nem egy álom, de sokkal könnyebb tovább állni adott esetben. A munkahely is változtatható bizonyos fokig.

Illetve mivel pénzem, időm be tudom osztani, így jut idő hobbira, barátokra. A barátságaim sem azok a kényszer barátságok mint régen, hanem valódi barátságok.

Sokkal kevésbé vagyok kiszolgáltatva felnőttként, mint gyerekként.

Pocsék gyerekkorom volt nekem is, ott nagyon feltűnő volt a pénzhiány (de sörre, cigire mindig volt), mindennapos verések, sose mehettem sehova, nem beszélhettem, mert zavarta őket a hangom.

Ellenben most szabad vagyok, a megkeresett pénz az enyém, oda mehetek ahova csak akarok, nincsenek szabályok.

De egyébként kimutatták már, hogy az ember mindig az általános iskolát tartja a legjobb élményének, szóval nem hiszem, hogy egyedül lennél.