Külföldön éltem csaknem egy évtizedet, hazaköltöztem, és így érezem magam, a többi lent?

Olyan, mintha valami állatkertben lennék. Az emberek viselkedését leginkább valami felnött testbe záródott nagyon agresszív, nagyon ronda, nagyon rosszindulatú, nagyon dagadt ovisként tudnám csak leírni, beleértve a családtagjaim, barátaim megnmyilvánulásait, viselkedését is, sőt leginkább az övéket, mert ezeket az embereket ismerem legközelebbről. De vadidegeneket is ilyen karámba zárandó köz-és önveszélyes hülyéknek látom.Nagyon nehéz feldolgozni a tényt, hogy én ezek közt nőttem fel és szocializálódtam. Mióta felismertem ezt a tényt, állandóan figyelgetem magam, és próbálöm tűzzel-vassal írtani a szégyenletes örökségem. Más is van ezzel így? Hogy kezeltétek a dolgot?